Mi volt az Artemis–1 és ahhoz hogyan kapcsolódott az Artemis–2? – kérdezte az InfoRádió Szabó Olivér Nortont, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászát .

Az Artemis–1 küldetés 2020-ban zajlott, ez volt az új generációs holdrakéta és az űrhajó első tesztje. A rakétát most fejlesztették ki, és ugyanígy az Orion űrhajót is. Embert először nyilván nem rakunk egy ilyen „próbajáratra”, úgyhogy 2020-ban volt a teszt ember nélkül, és most az Artemis–2 már rögtön emberrel a fedélzetén kerülte meg a Holdat, tehát gyakorlatilag az első küldetés folytatása volt. Ssajnos volt egy elég nagy lyuk a kettő között – mondta a csillagász.

Az Artemis–2 azért érdemelte ki a történelmi jelzőt, mert 54 év után tért vissza az emberiség a Hold környezetébe. Ez már önmagában is nagy dolog, hogy megint ott vagyunk a Holdon, és most már szeretnénk nem is otthagyni – fogalmazott.

Megdőlt egy csomó rekord is, amit szeretünk puffogtatni:

most járt ember valaha a legmesszebb a Földtől, ez a négy űrhajós, akik megkerülték a Holdat, ők voltak a történelemben a leggyorsabb emberek,

és így tovább: most először járt a Hold környezetében nem amerikai állampolgár, illetve nő, illetve színesbőrű űrhajós – van egy csomó leg, amit ide lehetne rakni. De igazából az űrhajósok is azt mondták: abban bíznak, hogy előbb-utóbb elfelejti ezt a történelem, mert még nagyobb dolgokat tudunk elérni – fogalmazott.

A kérdésre, hogy miért kellett több mint fél évszázadot várni erre, a szakértő azt mondta:

az Apolló-korszakban a politika volt a fő motor.

A nagy űrversenyben a Szovjetunió és Amerika küzdött, hogy megmutassa a technológiai fölényét. Amerika hatszor is leszállt a Holdon. Sokan csak az Apollo 11-ről tudnak, de egyébként mi, az emberiség már hatszor jártunk a Holdon. Utána viszont nem maradt rivális, aki miatt ezt megint csinálni „kellett”. Abbamaradt az egész, és a technológia is más irányba fejlődött – magyarázta. Szokták kérdezni, hogy miért nem fejlődött az űrkutatásban a technológia, hogyhogy most nem tudjuk megcsinálni. De fejlődött, csak nem az a része, ami a Holdra szálláshoz kell. Nem volt mögötte politikai hátszél. Technológiailag meg lehetett valósítani, de gazdaságilag már nem érte meg. Tudományosan fantasztikus lett volna, de sajnos az egy sokadlagos szempont ilyenkor – fogalmazott a szakértő.

Most megint megerősödött a politikai és a gazdasági hátszél. Megjelent Kína mint potenciális „ellenfél”, és bár Amerika ezt nem akarja bevallani, de van egy verseny a két fél között, hogy a modern korban ki hova száll le először

– tette hozzá.

Kína 2030-ra tervezi a Holdra szállást. Annyit fejlődött a technológiánk, hogy most már nem csak science fiction, hanem realitás, hogy mi lenne, ha bányásznánk a Hold felszínéhez közel lévő nyersanyagokat. Ezekkel pedig akár el tudnánk látni egy állandó holdi kutatóbázist is, vagy akár tényleges ipari felhasználásra is át lehetne konvertálni az ottani nyersanyagokat. Tehát most már nem csak politika van mögötte, hanem pénz is, a kutatók meg örülnek, hogy azért mi is helyet kapunk az asztalnál – mondta Szabó Olivér Norton, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagásza az InfoRádió Aréna című műsorában.

A cikk alapjául szolgáló interjút Herczeg Zsolt készítette.

A teljes interjút itt nézheti meg: