Magyarország vízbiztonságát egyre inkább egyszerre formálja a külföldről érkező vízhozamok bizonytalansága, a klímaváltozás gyorsuló hatása, az elöregedő infrastruktúra és a szabályozatlan vízhasználat. Ebben a rendszerben az illegális kutak tömeges jelenléte nem marginális probléma, hanem a fenntartható vízgazdálkodás egyik kulcskérdése: torzítja az adatszolgáltatást, gyorsítja a felszín alatti készletek kimerülését, és aláássa azokat a gazdasági és szabályozási eszközöket, amelyekkel a vízhasználatot a megváltozott éghajlati feltételekhez kellene igazítani – állapította meg az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a magyar vízkészletekről.

Mint a Portfolio a jelentés alapján írta, a friss jelentés szerint a víz nemcsak környezeti, hanem makrogazdasági erőforrás, amely nélkül jelentősen visszaeshet a GDP is. Az aszály negatívan hat az agrártermelésre, az iparra, az energiabiztonságra és a pénzügyi stabilitásra is. Ebben a keretben a szabályozatlan vízkivétel visszaszorítása, a felszín alatti készletek védelme és a vízmegtartás erősítése nemcsak környezetpolitikai, hanem gazdaságstratégiai kérdés is.

A szervezet Magyarország vízgazdálkodását és vízkészleteit értékelő vizsgálata szerint a felszíni és felszín alatti édesvízkészletek abszolút mennyisége európai összevetésben ugyan magas – az egy főre jutó megújuló vízkészlet az uniós mezőny felső harmadába tartozik –, a rendszer egészét azonban rendkívüli módon sérülékennyé teszi, hogy

a rendelkezésre álló víz 96 százaléka külföldről érkezik.

Az OECD adatai szerint 2000 és 2023 között az országba érkező külső vízhozam évről évre szélsőségesen ingadozott, miközben a teljes megújuló édesvízkészlet hosszabb távú trendje csökkenő: átlagosan évi mintegy 3 százalékos visszaesés rajzolódik ki. Ezzel párhuzamosan a vízkivételek volumene 2014 óta növekszik, évente átlagosan 1–1,3 százalékkal, így a készletek és a felhasználás közötti egyensúly fokozatosan romlik.

Az egy főre jutó vízkivétel 2023-ra elérte az évi közel 500 köbmétert, ami az uniós országok között az ötödik legmagasabb érték.

A kivett víz mintegy ötöde nem tér vissza a természetes körforgásba, hanem ténylegesen elhasználódik, elsősorban az öntözés és más mezőgazdasági felhasználások révén. A szerkezeti kép azonban sajátos: a teljes vízkivétel több mint háromnegyede ipari célokat szolgál, ezen belül is döntően az energiatermelés hűtővíz-igénye dominál, miközben az agrárszektor részesedése a kivett mennyiségből alacsonyabb, mint az EU-átlag.

A jelentés különösen kritikus képet fest a felszín alatti vízkészletek állapotáról, mivel mint írják,

a felszín alatti víztestek rossz mennyiségi állapotának aránya Magyarországon 20 százalék, miközben az uniós átlag 5 százalék

A legérzékenyebb térségek az Alföld keleti és déli részei, ahol a talajvízszint tartós csökkenése, a gyengülő utánpótlódás és az egyre gyakoribb aszályok együttesen szűkítik a rendelkezésre álló vízbázist.

Az OECD a magyar hatóságok adataira támaszkodva azt állapítja meg, hogy

a felszín alatti vízkivételek mintegy 16 százaléka engedély nélkül történik be nem jelentett kerti kutakon keresztül.

A jelentés szerint a Magyarországon működő kutak túlnyomó többsége nem szerepel a hivatalos nyilvántartásokban, és becslések alapján mindössze körülbelül minden tizedik kút rendelkezik érvényes engedéllyel. Ez azt jelenti, hogy több százezer háztartási, mezőgazdasági és kisebb üzemi kút működhet ellenőrizetlenül, ismeretlen mennyiségű víz kitermelésével.

Az OECD szerint így fennáll annak a veszélye, hogy a felszín alatti készletek kimerülése a hivatalos adatoknál gyorsabb ütemben zajlik, különösen az öntözésben érintett térségekben.