Kilenc hónap után a múlt héten szüntették meg az óbudai polgármester letartóztatását, akit korrupciós bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak. Kiss László szabadlábra helyezése ellen az ügyészség fellebbezett. A DK-s politikus szabadulását követően az InfoRádióban egyebek mellett arról is beszélt, hogyan tudott dolgozni az elmúlt hónapokban, tervezi-e a lemondását, valamint arra is kitért, hogy mivel töltötte első szabad napjait.

Múlt héten pénteken engedték ki az előzetes letartóztatásból. Mi volt az első dolga a szabadulás után?

Első utam a III. kerületi önkormányzatba, a városházára vezetett. Átvettem azokat az ügyeket, amelyeket nem ismertem. Odabentről is sokat dolgoztam, így nem sok új dologgal, teendővel találkoztam. Az elmúlt napokban természetesen sok időt töltöttem a családommal: fociztunk, bevásároltunk, elvittem a kislányomat és a kisfiamat edzésre. Éltem a normális családapák életét. Be kell valljam, nagyon megdöbbentem az árakon, amikor bementem az egyik nagy bevásárlóközpontba. Sok minden kimaradt az életemből ebben a kilenc hónapban. Nem is a végösszeg volt fura, hanem már egy kiló kenyér ára is sokkolt elsőre, hiszen legutóbb nem ennyi volt. Összességében szórakozással, munkával és egy kis meglepetéssel telt ez a néhány nap.

Amíg előzetes letartóztatásban volt, hogy tudta követni az eseményeket? Egyáltalán hogy tudott dolgozni? Valahogy nyilván kézben kellett tartani az ügyeket, illetve irányítani kellett a kerületet.

Természetesen arra nem volt lehetőségem, hogy mindent teljesen kézben tartsak, de az önkormányzat jegyzője az ügyészséggel egyeztetve folyamatosan behozta hozzám azokat a fontos dokumentumokat, amelyeket alá kellett írni. Az más kérdés, hogy az ügyészség ezt felhasználta ellenem, ami nem teljesen érthető számomra, hiszen ők maguk adtak erre lehetőséget nekem. Az elmúlt kilenc hónapban folyamatosan jelentéseket kértem az önkormányzati dolgozóktól, az intézményvezetőktől és más munkatársaimtól. Ezeket a jelentéseket az ügyvédeim mutatták be nekem. Az előterjesztéseket tehát megismerhettem és alá is írhattam azokat, ebből nem volt probléma. Nyilván a napi irányítási tevékenység nem ment. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes értékű munkát végeztem. Minden jogalap nélkül tiltották meg, hogy részt vehessek a képviselő-testület ülésein, amit nagyon fájlalok. Azt is vállaltam volna, hogy akár bilincsben legyek ott az üléseken. Őszintén szólva nem tudom, milyen jogszabály alapján nem tudtam ezt megtenni, de majd bepótolom, amit kell.

Letartóztatása alatt milyen elektrotechnikai eszközöket használhatott? Volt például internet-hozzáférése? Hogyan végezte a munkáját?

Televíziót tudtam nézni, illetve időnként Skype-on, telefonon vagy személyesen is beszélhettem a feleségemmel, a családtagjaimmal, akár hosszabban is. Legtöbbször nem politikáról beszélgettünk, de azt hiszem, ilyen helyzetben ez természetes is. Korlátozott módon tudtam követni az eseményeket, de például rádiót azért hallgathattam.

Tavaly augusztus óta kétszer is meghosszabbították a letartóztatását. A múlt héten is volt erre szándék, de végül szabadlábra helyezték. Számított erre a döntésre? Hogyan fogadta?

Meglepett a mostani döntés, mert sajnos Magyarországon már eleve arra kell készülni, hogy nincs jogállamiság. Azért lepődtem meg, mert ezek szerint azért mégiscsak van még valamennyire. Engem jogászként megdöbbentett az egész eljárás. Korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyet meg lehet tenni, és most is elfogadhatatlan számomra, ami velem történik. Az, hogy még ebben a rezsimben is egy olyan döntés született a múlt héten, aminek talán több köze van a jogállamisághoz, azt mutatja, hogy ellen kell állni, mert vannak még keretek. Ha jogi indokok alapján döntöttek volna, akkor én egy percet nem töltöttem volna letartóztatásban.

A legutóbbi döntés a szabadon engedéséről nem jogerős ítélet, fellebbezett az ügyészség. Mire számít? Milyen eredménye lehet a mostani fellebbezésnek?

Megint csak azt tudom mondani, ha van jogállamiság, és jogállami alapon, a valós tények alapján döntenek, mint ahogy egy normális ügyben kellene történnie, akkor arra számítok, hogy helybenhagyják a múlt heti döntést. Ha nem így lesz, akkor nyilván ettől eltérő döntés fog születni. Azt gondolom, hogy már nemcsak a lóláb, hanem egy teljes ménes lógott ki az ügyészség eljárásában. Meglátjuk, hogy ez a ménes tovább száguld-e vagy visszatérnek a jogállami keretek közé. Bízom benne, hogy a bíróság nem fogja szembeköpni saját magát.

Ha mégis úgy alakulna, hogy elfogadják az ügyészség fellebbezését, akkor tudja-e folytatni a munkáját polgármesterként? Egyesek a szabadulása napján is a lemondását követelték. Mi fog történni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ön tervezi?

Akkor folytatódik az ügyészség eddigi játszmája. Ebben az esetben én visszavonulok a kis helyecskémre, szívesen várom ott miniszterelnök urat és a többieket. Úgy láttam, hogy van még ott hely. Ha úgy alakul, onnan fogom várni, hogy egyszer jogállami döntés szülessen az ügyemben. Semmiképpen nem fogok lemondani a polgármesteri tisztségről. Ha így tennék, akkor ezzel azoknak a politikai terroristáknak adnék helyet és lehetőséget az ellenzéki politikusok további levadászására, akik az én ügyemben is eljárnak, és akik egyébként az ügyészségben ezt az egész folyamatot irányítják ellenem. Nem adom meg nekik ezt az örömöt. Eddig sem sikerült megtörniük, ezután sem fognak.

Maga az eljárás most hol tart? Legutóbb a kényszerintézkedésről hozott döntést a bíróság, de mikor lehet legalább elsőfokú eredménye az eljárásnak?

Elképzelésem sincs. Még egyszer mondom: maga az eljárás semmilyen elemében nem jogállami, és semmilyen elemében nem felel meg a magyar törvényeknek, ezért fogalmam sincs, mikorra várható bármilyen eredmény. Azt hiszem, ennek az ügynek nem az ügyészség az ura, hanem a miniszterelnöki hivatal. Nem az ügyészség dönti el, hogy ki mit és mikor csinál ebben az ügyben. Nekem nincs nagyobb rálátásom erre az eljárásra, mint bárkinek. Nemcsak engem, hanem az ügyvédeimet is folyamatosan akadályozták. Már önmagában az nagy szó, hogy most szabadon nyilatkozhatok, mert azt is megakadályozták, hogy a börtönből nyilatkozatot tegyek, miközben egy utolsó gyilkos is nyilatkozhat a tévében. Nekem ez nem adatott meg. Ez azért nagyon furcsa, mert nem értem, miért kell félni egy bűnös ember szavától. Hiszen ha én valóban bűnös lennék, akkor nagyon könnyedén megcáfolhatná az ügyészség az állításaimat, hiszen nekem már nincs módom reagálni erre a dologra. Ha én valóban bűnös lennék, akkor miért kellett rettegni a nyilatkozataimtól? Miért kellett félni a szavaimtól? Arra számítok, hogy megmarad a jelenlegi státusz, és a bíróság úgy dönt, szabadon hagy, és akkor természetesen folytatjuk a munkánkat az önkormányzatnál. De még egyszer mondom: fel vagyok készülve ennek az ellenkezőjére is, és akkor tovább folytatjuk a háborúnkat bentről.