December elején fogadták el az egészségügy átalakításáról szóló törvényt, amely jelentős vitát váltott ki a szakmában is. Velkey György úgy értékelt, hogy a Magyar Kórházszövetség sok mindenben egyetért a változtatásokkal, rengeteg részletkérdést tart kidolgozatlannak, van, amit vitat, és sok olyan kérdés van, ami kimaradt a törvényből.

„Nagy, jelentősen előkészített munka volt, de nincs minden a helyén. Elindult a különböző szintű jogalkotás, a finomhangolásra kanyarodott rá a kormány, és rengeteg függ a gyakorlattól” – mondta a szervezet elnöke.

Velkey György az alapvető változások között említette, hogy jelentősen átalakul az alapellátás, a kórházi struktúra és a laborhálózat is, és módosul jó néhány, az orvosok és az ápolók foglalkoztatását érintő szabály. Amit pedig leginkább hiányolnak, az a kórházfinanszírozás, mert továbbra is az a bázisalapú átalányfinanszírozás van érvényben, amely még a 2019-es adatokra épül, a kisebb módosítások ellenére teljesítményfüggetlen, és ez a kórházigazgató szerint nem tesz jót a rendszernek.

Az orvosok béréről azt mondta, igen jelentős béremelés történt, cserébe az orvosok olyan jogállási törvény hatály alá kerültek, ahol kötöttebben tudnak mozogni. Most folytatódik a béremelés januárban, és volt vita arról, hogy teljesítményarányos legyen, vagy a bértábla szerint menjen tovább.

„Most lesz akár mínusz 20 százalékos béreltérítési lehetőség a teljesítmény alapján. Ez nem jó üzenet,

és meggyőződésem, hogy ezzel nem fog élni a munkáltató, csak extrém esetben, mert nincs benne a kultúránkban” – mondta Velkey György. Ugyanakkor jelezte, a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Kórházszövetség között vita van abban, hogy legyen-e teljesítményelem a bérezésben. Velkey György szerint az orvosok most kevésbé motiváltak, míg a megszüntetett paraszolvencia motiváló volt sok szakterületen. Szerinte jó megoldás lenne, ha választani lehetne orvost a rendszeren belül, és ezért a szakember plusz juttatásban részesülne.

Az ápolói béreknél azonnal beavatkozást vár az elnök, mert úgy véli, eltorzult az orvos–ápolói bérarány. A nemzetközi sztenderdek szerint 30-40 százalék között kellene lennie, de most 30 alatt van, és az újabb orvosi emeléssel ez csökkenni fog.

„Ez nem fenntartható, az ápolók roppant fontos szereplői a rendszernek. Méltatlan az a vita, ami erről folyik. Az ápolókat ennél sokkal jobban meg kellene becsülni és fizetni. Kritikusan fontos dolog, hogy emelkedjen a bér” – mondta, de hozzátette, náluk olyan a kultúra, hogy „a beteg üdve a legfőbb törvény”, de az ápolók roppant elkeseredettek, lassan erodálódnak az ápolói teamek, és ez már látszik sok helyen az ellátás leállásában. A szakképzett ápolók hiányoznak leginkább, pedig ők nélkülözhetetlenek a műtéteknél, de mérleget vonnak, és elmennek a magánellátásba vagy más ágazatokba. A fiatalok nem is választják ezt a szakmát, miközben az orvosbérek rendezése után a rezidensek már itthon maradnak, a meghirdetett állásokat idén már teljesen betöltötték.

„Azonnali béremelésre van szükség, nem szabad tétovázni, az ápolók nagyon várják a béremelést. Az orvosok megkapják, így kiemelt fontosságú ez a kérdés. Az ápolói béremelés nem késlekedhet”

– mondta Velkey György.

Ugyanakkor nem tartja „ördögtől valónak” azt a tervet, hogy az orvosok ötévenkénti akkreditációhosszabbítását az állami ellátásban való részvételhez kötnék. Szerinte ez a megoldás kevés orvost érint, mert a magánellátásban dolgozók többsége két lábon áll, ráadásul nem egyedülálló ez a szabályozás, Svájcban is van ilyen, Angliában pedig még keményebbek a követelmények.

„Ez a havi 20 óra, ügyeletben 10 óra nem akkora megterhelés, de a közellátás fenntartása szempontjából létfontosságú, ráadásul adhat olyan szakmai pluszt is, ami ezt a szabály értelmezhetővé teszi” – mondta Velkey György, de hozzátette, a részleteket még nem ismerik, és szerinte szerencsésebb lenne ezeket szakmai tárgyalásokon letisztázni, és utána „bedobni a követ a vízbe”.

A kórházak változó feladatmegosztási rendjéről úgy nyilatkozott, hogy a megyei integráció már elindult az elmúlt években, most a megyéken belüli betegút változik, és átrendezik a kapacitásokat. A járóbeteg-rendelések inkább lakosságközelben lesznek, míg a nagyobb ellátásoknál – például szülészet, sebészet – a centralizáció lesz a jellemző, de mindenhol a helyi sajátosságok figyelemvételével.

A nagy klinikai központokban és a fővárosban eltérő lesz az átszervezés, Budapesten például három-négy területi központ alakul ki, így némileg hasonlít a megyei rendszerhez, csak jóval több a beteget kell ellátni.

Emellett közelíteni fogják az alapellátást és a szakellátást, a feladatok egy része a városi kórházakba kerül. A pontos módszertant még nem látják, de sokkal szorosabb együttműködésre lesz szükség a két terület között.

Átalakulnak az orvosi ügyeletek is, az ország nagy részén az Országos Mentőszolgálat látja majd el ezt a feladatot. A kórházszövetség elnöke szerint a Hajdú-Bihar megyei kísérleti program tapasztalatai jók voltak, ennek ellenére tartanak az új rendszertől.

„Attól félünk, hogy a sürgősségi osztályokat túl fogják terhelni ezek a betegek.

Meg kell várni az első tapasztalatokat, és finomhangolni, mert a sürgősségi osztályok védelme kulcsfontosságú” – jelentette ki.

Velkey György szerint eleve illúzió volt az, hogy elkerülhető lesz a kórházi adósságok újratermelődése, de az idén olyan extra költségek jelentek meg a kórházakban, amivel senki sem számolhatott. A megemelkedett energiaszámla, az infláció, a forintárfolyam mind olyan teher, amit nem tudnak kezelni az intézmények.

„A finanszírozás kötöttsége miatt a kórházak nem teljesítik azt a gyógyító munkát, amit korábban, alacsonyabbak a beteg- és műtéti számok, mint 2019-ben voltak. Néhány kórház, így a Bethesda is, dolgozik jóval többet. Eddig a kórházak utólag megkapták a hiányzó pénzt, ez most nem így van, és ezt nehezen éljük meg. Hatvanmilliárd adósság van, ennek felét tudja az állam rendezni, és ezt az adósságállomány szerint terítik szét a rendszerben.

Aki többet dolgozott, most sokkal rosszabbul jár, ez igazságtalan és demotiváló”

– mondta a kórházigazgató.

Azt is hozzátette, hogy ennek ellenére a Bethesda Gyermekkórház sosem fogná vissza a teljesítményét, mert nem az a kultúrája.

„Aki hozzánk jön, azt meg akarjuk gyógyítani. Ez nem alternatíva, de nehezen éljük meg azt a megaláztatást, hogy szegény kórházzá váltunk, pedig ha kifizetik az adósságunkat, akkor nullszaldósak lennénk” – mondta Velkey György. A felvetésre, hogy van-e ígéretük arra, hogy a gazdasági nehézsége megszűnése után rendezik az összes tartozást, azt felelte: „Ígéretekből már sok volt, most is van.”