A Nobel-díjas Gérard Mourou-t, az Eli-projekt kezdeményezőjét köszöntötték csütörtökön Szegeden. A francia fizikus október elején elnyert elismerésének tiszteletére bővítették az épületkomplexum előtt elhelyezkedő, a lézer kifejlesztésének mérföldköveit bemutató

lézertörténeti idővonalat.

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az ünnepségen elmondta, Szegeden Magyarország legnagyobb kutatás-fejlesztési projektje valósult meg, az alkalmazott kutatás itteni fázisában számtalan tudományterületen hasznosíthatják majd annak eredményeit.

A központ a miniszter szerint az első, ahol a fény és az anyag kölcsönhatásának vizsgálata minden eddiginél nagyobb intenzitás mellett válik lehetővé.

Az Eli-Alpsnak az anyag-, az orvostudományban, a fizikában, a kémiában, a biológiában és a környezetvédelem területén is óriási jelentősége van - sorolta Palkovics László. Hozzátette, az itt elvégzett kutatások a rákgyógyítás, a 4D képalkotás, az orvoslás, az éghajlattan és az energetika területén is óriási változásokat hozhatnak, és számos új kutatási területet nyithatnak meg. A központ szomszédságában tudományos innovációs park épül.

Nem csak Magyarországon

Lehrner Lóránt, az Eli-Hu Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta, az intézmény főbejáratához vezető sétányon kialakított lézertörténeti idővonalon másodjára szerepel a francia tudós neve: először a lézerimpulzus-erősítés forradalmi módszerének kidolgozásáért került fel, majd az évtizedes munkájáért odaítélt Nobel-díja okán.

"Gerard Mourou volt az, aki 2006 és 2007 fordulóján azzal az ötlettel állt elő egy amerikai kutatóintézet képviseletében, hogy Európának létre kell hoznia a saját, nagy intenzitású lézeres kutatóközpontját. Ezt követően indult el Csehországban, Magyarországon és Romániában az Eli-projekt" - idézte fel Lehrner Lóránt az InfoRádiónak.

Noha Mourou nem vesz részt a szegedi intézmény napi működésében, mivel Franciaországban él és dolgozik, az Eli-projektet felügyelő nemzetközi tudóscsapatnak tagja.

Mit ér Mourou munkája?

Gérard Mourou előadásában kitért a magyar lézerkutatókkal folytatott évtizedes közös munkájára, és felidézte az Eli-projekt megvalósításához vezető, 2005-ben indult folyamatot. Mourou 1985-ben írta meg tanítványával, Donna Stricklanddel közösen a nagy intenzitású, ultrarövid lézerimpulzusok létrehozásáról írt, forradalmi jelentőségű tanulmányát, amelyért idén a Nobel-díjat kapták.

Munkájuk eredménye nélkül körülményesebb lenne a szemműtétek elvégzése, fájdalommentesebbek lettek a műtétek, gyorsabban gyógyulnak a betegek.

Ugyanis, ha rövidebb impulzusokban adagolják az energiát egy biológiai szövetbe, akkor jóval kevésbé melegszik fel, és jelentősen kisebb mechanikai roncsolódás éri a műtét környéki területeket. Ezek a lézerek nagy segítséget nyújtanak az ultragyors időskálán lezajló biológiai folyamatok vizsgálatában is, mert egy pillanatképet tudnak adni a folyamatról. Minél rövidebb impulzusú egy lézer, annál pontosabban meg lehet megmondani, hogy egy kémiai folyamat vagy egy biológiai reakció során mi történik az adott rendszerrel.