A felvidéki magyar közösség egyik legfontosabb ünnepi helyszínén, Pozsonyban, a Medikus-kertben álló Petőfi-szobornál fél négykor kezdődött a központi megemlékezés. Az eseményt a Csemadok szervezte, és a hagyományokhoz híven koszorúzással, valamint kulturális műsorral tisztelegtek a márciusi ifjak és a szabadságharc hősei előtt.

Az ünnepi beszédet Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke mondta. Felszólalásában Petőfi Sándor költészetén és életútján keresztül idézte fel a forradalom emberi hátterét. Hangsúlyozta, hogy a pozsonyi Petőfi-szobor előtti ünnepség a felvidéki magyar közösség egyik legerősebb összetartozást kifejező pillanata. A kokárdát viselő ünneplők, a koszorúzók és az éneklő közösség minden évben azt üzeni: a szabadság eszméje és a magyar identitás megőrzése ma is élő feladat.

A délután folyamán más városokban is megemlékeztek a forradalomról. Dunaszerdahelyen az 1848–49-es emlékműnél gyűltek össze az ünneplők, míg Révkomáromban a Duna Menti Múzeum előtt álló Jókai Mór-szobornál tartottak koszorúzást.

Komárom különleges helyet foglal el a szabadságharc történetében: a várost Klapka György tábornok vezetésével a végsőkig védték a honvédek, és itt született a forradalom egyik legismertebb írója, Jókai Mór is. A Jókai-szobornál tartott megemlékezésen Gubík László, mondott ünnepi köszöntőt. A Magyar Szövetség elnöke a történelmi emlékezet jelentőségéről beszélt. Úgy fogalmazott: a magyar történelem évezredes múltja azt mutatja, hogy

a nemzet nemcsak gazdag hagyományokkal rendelkezik, hanem a szabadságvágy is mindig jelen volt benne.

A komáromi megemlékezés ezt követően a Klapka téren folytatódott, ahol ünnepi beszéddel és koszorúzással tisztelegtek a szabadságharc hősei előtt.

Szlovákia más településein is számos rendezvényt tartottak. Rimaszombatban Petőfi Sándor köztéri szobránál emlékeztek. Párkányban pedig a forradalom előestéjén tartottak ünnepséget: a város központjában álló kopjafánál koszorúztak az iskolák, intézmények és civil szervezetek képviselői, majd a kultúrházban kulturális műsorral folytatódott a megemlékezés. A helyi gimnázium diákjai verses-zenés előadásban idézték fel a márciusi ifjak történetét.

A felvidéki magyar közösség számára a történelmi visszatekintésen túl a március 15-ei megemlékezések minden évben közös ünnepet is jelentenek. Alkalmat arra, hogy a szabadság és az összetartozás eszméjét együtt idézzék fel a Kárpát-medence ezen részén is.