Az edények némelyikén szőlőfürt és táncoló férfiak képeit is felfedezték a tudósok, akik eredményeiket az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) tették közzé.

Korábban a borkészítés legrégibb bizonyítékának azokat a maradványokat tartották, amelyeket 7000 éves iráni cseréptöredékekben azonosítottak.

"Úgy véljük, a miénk a legkorábbi bizonyítéka annak, hogy a vadon termő eurázsiai szőlőt borkészítésre háziasították. A bor az általunk ismert nyugati civilizáció egyik központi eleme: orvosságként, a társas együttlét katalizátoraként és értékes vagyontárgyként került a vallási rítusok, a gyógyszerkészítés, a főzés, a gazdaság és a társadalom életének fókuszába az ősi Közel-Keleten" - magyarázta Stephen Batiuk, a Torontói Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

Az agyagedényeket két újkőkor faluban találták meg Tbiliszitől mintegy 50 kilométerre délre. A borkészítés kémiai lenyomatát nyolc agyagedényben fedezték fel, a legidősebb nagyjából a Kr.e. 5980-as évekből származik.

A kvevrinek nevezett nagy korsókat, melyek az ősi agyagedényekhez hasonlítanak, az országban ma is használják borkészítésre - mondta David Lordkipanidze, a georgiai Nemzeti Múzeum igazgatója, aki a kutatásban segített.

Batiuk szerint valószínű, hogy a bort az újkőkori ember a mai "kvevri-módszerhez" hasonlóan készíthette: a szőlőt összepréselték, a gyümölcshúst, a szárat és a magokat együtt erjesztették.

A világ legkorábbi ismert, nem szőlőből erjesztett borának, egy rizsből, mézből és gyümölcsökből készült alkoholos ital nyomait Kínában találták, a lelet nagyjából Kr.e. 7000-ből származik.