„Ezek az eredmények nagyon negatívak, de nem újak és nem meglepőek. Azt a negatív tendenciát, amit az utóbbi néhány PISA-ciklusban látunk, egy 20-25 éves perspektívába helyezve már azt mondhatjuk, hogy az okokat is elég régóta látjuk, és azokból kikövetkeztethető a következő évek tendenciája is” - jelentette ki a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára.

„Ha egymás mellé tesszük a TIMSS és a Pisa-eredményeket – amelyek véletlenül egybe estek –, akkor szembesülünk azzal a problémával, amit ugyancsak régóta látunk, hogy a magyar tanulók tudásával nemcsak mennyiségi, hanem minőségi problémák is vannak”

- közölte Csapó Benő.

A szakember kifejtette: a tankönyvi, tantermi tudást változatlan környezetben viszonylag pontosan vissza tudják adni, de ha akár csak egy kissé eltávolodunk, egy másik kontextusban kell az eredményeket alkalmazni, akkor már leblokkolnak a diákok.

„Ez egy olyan tudásértelmezésből fakad, amit meg kellene változtatni”

- emelte ki a neveléstudományi kutató.

Elmondta: jó régóta beszélünk már a problémamegoldó gondolkodásról, tanulási képességekről. Az utóbbi években megjelentek azok a koncepciók, amelyeket úgy szoktak összefoglalni, hogy 21. századi készségek.

„Ezekkel a magyar iskola hagyományos tanítási módszerei nem tudnak mit kezdeni” - jelentette ki a szakember.

„Nem arról van szó, hogy valami mást kellene tanulni, hiszen a diszciplináris – kémia, fizika, biológia – tudás nagyon fontos. De nem elég”

- hangsúlyozta a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára.

Hozzátette: ez behoz a képbe egy harmadik dimenziót is, a tanulás pszichológiai folyamatát. A feldolgozandó új ismereteket hozzá kell igazítani, hozzá kell kapcsolni a tanulók meglévő tudásához.

A magyar iskola azonban Csapó Benő szerint ezzel sem tud mit kezdeni.

„Vannak további gondok, amik velünk vannak. Ilyen a pedagógusok képzése, a pedagógusok pályára vonzása, továbbképzése, folyamatos szakmai fejlesztése”

- sorolta a neveléstudományi kutató.

Hozzátette, hogy vannak olyan új fejlemények is az elmúlt néhány évben, évtizedben, amelyek kifejezetten magyar-specifikusak és ránk hatnak: ezek a nagy átszervezések és az az általános bizonytalanság, amiről a pedagógusok folyamatosan panaszkodnak.

„Látom azonban az igyekezetet az oktatási vezetésben. Ha a Nemzeti Alaptanterv kidolgozásába beépülnek azok a pszichológiai-kognitív-tudományi-pedagógiai eredmények, amit a világ neveléstudománya az utóbbi évtizedben letett az asztalra, akkor az egy jó kiinduló lépés” - véli a Pisa-program volt alelnöke.

„Sokkal nagyobb szerepe van azonban annak, hogy milyenek lesznek a NAT alapján elkészíthető kerettantervek. Lehetőség lesz-e a differenciált fejlesztésre, teret adnak-e arra, hogy a pedagógusok nagyobb szabadsággal úgy fejlesszék a saját tanítványaikat, ahogy azt jónak látják” - véli a neveléstudományi kutató.