Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint, az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. A nagyhét szent három napjának sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért aznap estétől szombat estéig nincs harangozás a templomokban.

Az utolsó vacsorán történt az oltári szentség és a papi rend szentségének alapítása, a katolikus egyház erről is megemlékezik.

Nagypénteken Jézus kereszthaláláról emlékezik meg a keresztény világ. A katolikus egyházban a megváltó halála feletti mély gyászt, a liturgia piros színe és az egész napos szigorú böjtölés éppúgy kifejezi, mint az, hogy ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmise-áldozatot.

A nagyhét szent három napja közül az utolsó a nagyszombat, amikor a keresztények Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkednek. A katolikus egyházban a húsvéti vigília szertartását szombat este, többnyire sötétedés után mutatják be. A liturgiai résztvevői átélik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség felett, lelkük feltámadását és egyúttal ünneplik a keresztfán szerzett megváltásukat is. A legtöbb helyen hozzá kapcsolódóan, másutt Húsvét vasárnap a reggeli szentmise keretében tartják a feltámadási körmenetet, amelyen a hívők a külvilág felé is bizonyságát adják hitüknek és örömüknek.

Húsvét vasárnap a feltámadás napja. A kereszténység legnagyobb ünnepének vasárnapján hajnali szentmisét tartanak a katolikusok, az egyházat az ötven nappal későbbi Pünkösdig a Krisztus feltámadása feletti öröm járja át.