2026. január 7-e reggelén Frankfurtban a kötvénykereskedők monitorain egyszerre villant fel két új sor: Magyarország eurókötvényeket bocsátott ki. A traderek megnézik a futamidőt, rápillantanak a hozamra, összevetik a régiós alternatívákkal, majd eldöntik, hogy kérnek-e belőle.

Aznap azonban valami szokatlan történt. A kereslet villámgyorsan növekedett. Néhány óra múlva már háromszoros túljegyzésről beszéltek. A monitor előtt ülő befektetőt nem érdekelte a napi politika. Egyetlen kérdésük volt, megéri-e adott feltételekkel kölcsönadni Magyarországnak? A válasz pedig számos esetben igen volt.

A kétélű fegyver

Egy újonnan kibocsátott államkötvény hozamát jól belőni nehéz feladat. Az ország nem szeretne túl magas árat fizetni a finanszírozásért. Ám ha nem adnak megfelelő megtérülést a befektetőknek, akkor nem lesznek vásárlók, azaz a finanszírozás nem fog megtörténni.

A kereslet alakulása alapján a magyar kibocsátás óriási siker volt. Ám itthon azonnal megjelentek a kritikus hangok. Túl drága volt a finanszírozás, nagyon magas a magyar állam által fizetett hozam. Hogy mekkora hozam tekinthető piacinak, az a hasonló országok által fizetett hozamok alapján dönthető el. Nézzük tehát a számokat.

Magyarország 3 milliárd euró értékben bocsátott ki eurókötvényeket. A 2033. május 26-án lejáró, 2 milliárd eurós sorozat éves hozama 4,293 százalék volt, míg az 1 milliárd eurós 2038. március 25-i lejárattal rendelkező zöld kötvény hozama 4,928 százalékos hozammal kelt. A kereslet mindkét esetben többszörösen meghaladta a kínálatot. Litvánia 2025. január 28-án 15 éves futamidőre több mint 2 milliárd eurót vont be, 3,777 százalékos hozam mellett. Lettország 2025 szeptember 25-én 10 éves kötvényt adott el 3,583 százalékos hozammal. Szerbia 2025 december 17-én 12 éves eurókötvényt bocsátott ki 4,97 százalékon. Románia pedig 2025 nyarán egy 6 éves, 1 milliárd eurós kibocsátást hajtott végre 7,2–7,9 százalék közötti hozamszinten.

A kép világos. A Magyarország által fizetett hozamok nem lógnak ki felfelé a régiós hozamsávból, inkább a régiós sáv közepén helyezkednek el. Ráadásul a mi kötvényünk hosszabb futamidővel bír, ami önmagában is magasabb hozamot indokol.

A futamidő ára

A hozamról szóló viták egyik leggyakoribb csúsztatása a futamidő figyelmen kívül hagyása. Egy 15 éves kötvény nem ugyanaz a termék, mint egy 6 éves. A befektető hosszabb időre vállal országkockázatot, inflációs bizonytalanságot, és jobbam ki van téve a politikai ciklusoknak is. Ezért cserébe érthető módon magasabb hozamot kér. Azaz egy hosszabb futamidejű kötvény lényegében mindig magasabb árral, azaz hozammal kel el, mint egy rövidebb.

Mindig van egy bezzegország

A kritikusok mindig találnak ellenpéldát. Egy-egy speciális kibocsátást, amikor egy ország rövidebb futamidőn, kedvezőbb piaci pillanatban, esetleg technikai okokból alacsonyabb hozam mellett jutott forráshoz.

Ezek persze léteznek. Csakhogy ebből általános következtetést levonni olyan, mintha egy akciós repülőjegyből akarnánk megállapítani egy légitársaság átlagárait. A piac egészét kell nézni. És ez alapján Magyarország nem fizet prémium felárat, sőt.

Mit jelent ez nekünk?

A januári kibocsátás legfontosabb üzenete nem a hozamszint, hanem a kereslet. A háromszoros túljegyzés azt jelzi, hogy van nemzetközi befektetői étvágy a magyar államadósság iránt. Ez pedig mozgásteret ad a költségvetésnek, stabilizálja a finanszírozást, és csökkenti annak kockázatát, hogy egy rosszabb piaci pillanatban kényszerhelyzet alakuljon ki.

Vissza Frankfurtba

Amikor azon a januári reggelen a frankfurti kereskedő begépelte a megbízását, akkor egyértelmű piaci üzenetet küldött. A magyar kötvények jók, megbízhatóak, és régiós szinten nem várnak el tőlünk hozamfelárat.

A kötvénypiac néha kegyetlen, néha szeszélyes, ám egy dologban következetes. Nem a politikai narratívákra, hanem a gazdasági számokra reagál. És ezek a számok most azt mondják, hogy a magyar állam jó hozammal, piaci alapon finanszírozza magát.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense