Kína és Oroszország is keményen elítélte az Irán ellen indított izraeli légicsapásokat, amely az első hullámban katonai vezetőket és atomtudósokat is megölt.

A felek légiháborúja és a lehetőség, hogy az Egyesült Államok csatlakozik Izraelhez azt jelentheti, hogy Moszkva – a szíriai Aszad-rendszer bukását követően - még inkább kiszorul a Közel-Keletről.

Kommentátorok szerint emellett a teokrata Teherán hasznos nyugatellenes szövetséges, még akkor is, ha más kulturális kapocs nem köti az oroszokhoz és a kínaiakhoz.

A képlet azonban ennél komplikáltabb és az lehet az eredménye, hogy Moszkva tartózkodik bármilyen, a teheráni vezetést határozottan támogató lépéstől.

Egyrészt – mivel immár Oroszországban is gyártják az Ukrajnában bevetett Sahíd öngyilkos-drónokat – akár havi 2700-at - Moszkvának már nem kell Teherán kegyeit keresni.

Továbbá, az oroszoknak fontosabb az Egyesült Államokkal megindult olvadás, mintsem hogy szembe forduljon a Trump-kormányzattal. És: a közel-keleti háború elterelheti Trump – és a világ figyelmét – Ukrajnáról, amit Moszkva kihasználhat egy ottani nyári offenzívára.

Trump az utóbbi napokban alig említette Ukrajnát. Mindennek tetejébe a konfliktus miatt felment a kőolaj ára és geopolitikai alapszabály ez: Moszkva háborúzik vagy kevésbé kompromisszum-képesebb, amikor drága az olaj és jobban hajlik a nemzetközi alkukra, amikor olcsó.

Nyikita Szmagin, az iráni kapcsolatok oroszországi szakértője azt mondta a Guardiannek, hogy „régóta világos”, hogy Moszkva katonailag nem fogja megvédeni Teheránt, mert nem akar Irán miatt konfrontálni Amerikával vagy Izraellel. A két ország januárban aláírt stratégiai együttműködési szerződésében – mindkettejük kérésére – nincs benne a kölcsönös segítségnyújtásról szóló záradék.

Emellett fegyverszállításokkal sem fogja támogatni az irániakat. Teszi, vagy nem teszi ezt annak ellenére, hogy a rezsim bukása, miatt odaveszhet az évek alatt felépített politikai és kapcsolati tőke. Emellett pénz is: az utóbbi két évben Moszkva lett Irán legnagyobb külföldi befektetője, hatalmas összegeket pumpálva gáz, energia és infrastruktúra projektekbe.

A teheráni vezetés esteleges bukása az orosz befektetések elvesztéséhez vezethet.

Kína közben az iráni olajtermékek legnagyobb vásárlója és meg fogja érezni az Izrael által az iráni olaj- és fölgáz telephelyek ellen végrehajtott támadásokat.

A háború eszkalálódásával – például ha Irán amerikai csapatokat támadna a térségben – Teherán csapásai az Emírségeket és Szaúd-Arábiát érnék. Mindez megakasztaná Kínai energia ellátását.