Annak ellenére, hogy a külföldön felbukkanó kínai turisták úgy tudnak költeni a luxusra, mintha nem lenne holnap, a hatalmas országot a mesés vagyonokat enyhén szólva sem idealizáló Kommunista Párt vezeti; a hivatalos eszme nem a gazdagságot tekinti a fő értéknek, legalábbis papíron.
Mindazonáltal a mai Kína már nem az acélszürke zubbonyos, Mao-öltönyös emberek országa, és a pártvezetés is árgus szemekkel figyel egy mutatót: a gazdasági növekedését. A Kommunista Párthoz közel álló angol nyelvű gazdasági lap, az Economic Daily címoldalán vasárnap megjelent cikk is erre utal, amit a hongkongi South China Morning Post szerint a párt központi pénzügyi és gazdasági bizottságnak egyik tagja írta álnéven. Ennel lényege, hogy
az immár több mint félmilliárdos középosztály vásárlóereje – az urbanizációval és a technológiai fejlesztéssel együtt – az, ami a jövőben Kína motorja lesz.
Kommentátorok az írást ama publikációk sorába helyezik, amelyekkel Kína meg akarja nyerni a pénzpiacok bizalmát, hogy a megakadt a gazdasági növekedés nem hosszú távú jelenség.
A cikk Walt Rostow amerikai közgazdász elméletére is utal, miszerint Kína „a tömegfogyasztás lépcsőfokán áll, és a kínai piac hatalmas fejlesztési potenciállal, illetve globális vonzerővel bír”.
Legutóbb 2019-ben becsülték meg a kínai középosztály létszámát, akkor 400 milliós szám jött ki. A hétvégi írás már 100 millióval többet említ, de nem jelöl meg forrást, és azt sem magyarázza el, ki minősül Kínában középkeresetűnek.
Mint mások mellett a South China Morning Post is megjegyzi, a kínai vezetés az 1,4 milliárdos lakosság vásárlóerejére akarja építeni a gazdasági növekedést, amelyet a külső kereslet visszaesése és az ingatlanpiac válsága akasztott meg.
A kormány februárban jelezte, hogy egy sor lépéssel akarja felpörgetni a hazai fogyasztást. Például lakásfelújításra, a háztartási gépek, bútorok és autók lecserélésére fogják bátorítani a polgárokat. Sanghajban egy új kocsi vásárlásához már most félmillió, új háztartási gépekhez pedig 50 ezer forintnak megfelelő összeget adnak támogatásként.
A hazai fogyasztás már tavaly is kiemelt tényező volt a gazdasági növekedésben – a GDP-növekmény 82 százalékát adta. Kínai közgazdászok attól tartanak, hogy lassulhat a növekedés üteme, amit szerintük 5 százalék fölött kell tartani. Ez alá csak azután eshet, ha az ország már viszonylag gazdaggá válik, de addig még mindig hosszú út áll az ország előtt – mondták. Az egy főre jutó jövedelem ugyanis az ennek megfelelő amerikai adat 17 százaléka.