Március 5-én kezdődött Kínában az Országos Népi Kongresszus éves gyűlése, amely a népköztársaság legfőbb törvényalkotó szerve. Többek közt külpolitikai, gazdasági és biztonsági kérdések is napirendre kerültek a hétfőig tartó ülésen. A kínai kormány öt százalék körüli GDP-növekedési célt tűzött ki a 2024-es évre, továbbá több mint 12 millió új munkahely létrehozását tervezi a városokban, a munkanélküliségi rátát pedig 5,5 százalék körüli szinten szeretné tartani.

Hivatalos adatok szerint Kínában tavaly 12,44 millió új munkahely jött létre, a munkanélküliség 0,4 százalékponttal, 5,2 százalékra csökkent. A katonai kiadásokat idén 7,2 százalékkal, 1665 milliárd jüanra (231 milliárd dollár) emelik, és 1,4 százalékkal növelik a közbiztonságra fordított kiadásokat.

Salát Gergely az InfoRádióban elmondta: előzetesen a nemzetközi nyilvánosság azt várta, hogy markáns üzenetek, fordulatok, szakpolitikák jelennek majd meg a népi gyűlésen, ehhez képest azonban „nem történt semmi érdekes”. Hozzátette: a kínai vezetők most leginkább a gazdasági mutatók alakulására és serkentésére koncentrálnak, ugyanakkor „nem tudtak dűlőre jutni” számos fontos kérdésben. A kongresszusi viták nem a nyilvánosság előtt zajlanak, csak az éves célokat, vállalásokat szokták közrebocsátani. A Magyar Külügyi Intézet munkatársa szerint „szükség lenne új döntésekre és új politikákra”,

a Kínai Kommunista Párt azonban „megbénult”, nem tudja eldönteni, mit kezdjen a gazdasággal a következő időszakban.

A kínai kormányfő az ötszázalékos GDP-növekedési céllal kapcsolatban úgy fogalmazott, komoly kockázatok és kihívások is lehetnek ezen a téren. A sinológus megítélése szerint jelenleg „nagyon nem jó a hangulat” a kínai gazdaságot illetően – még Kínában sem. Mint mondta, a kínai vezetők nem szoktak ennyire nyíltan kockázatokról beszélni, a mostani népi gyűlésen viszont inkább ezek az óvatoskodó kijelentések „vitték a prímet”. Ennek az lehet az oka, hogy egyre több a munkanélküli a fiatalok körében, sokasodnak a problémák az ingatlanpiacon, kedvezőtlen hatásai vannak az amerikai technológiai embargónak, a helyi önkormányzatok pedig teljesen eladósodottak – sorolta Salát Gergely.

Ezek a tényezők már önmagukban is elég súlyosak, együttesen pedig még komolyabb akadályokat jelentenek. A szakértő szerint nem arról van szó, hogy „bedőlne” a kínai gazdaság, viszont

„ellehetetlenülni látszik” az az ambiciózus célkitűzés, hogy az ázsiai ország „pillanatokon belül a világ vezető hatalma lesz”.

Ehhez ugyanis megoldást kellene találni a problémákra, amiben viszont egyelőre nincs konszenzus a Kínai Kommunista Párton belül.

Területi viták, szuperhatalmi vágyak

A pártvezetés jelentősen növelné idén a katonai kiadásokat. Salát Gergely emlékeztetett, hogy a világ második legnagyobb katonai költségvetésével rendelkeznek, ugyanakkor még mindig nagy a lemaradásuk az amerikaiakhoz képest, ezért különítenek el még több forrást a védelmi képességek megerősítésére. Az egyes összegeket, célirányokat azonban érdemes fenntartásokkal kezelni, mert a szakértő elmondása szerint a kínaiak „hajlamosak más tételekhez sorolni a katonai kiadásokat, így például előfordul, hogy a kiképzési költségeket átteszik az oktatási büdzsébe, amivel rögtön szebben mutat az oktatás és a honvédelem költségvetése”.

Salát Gergely úgy véli, a katonai kiadások 7,2 százalékos megemelése nem számít óriási tételnek, mivel ha a kitűzött célnak megfelelően öt százalékkal nő idén a kínai gazdaság, akkor alig haladja majd meg a GDP-emelkedést a védelmi költségvetés feltornászása. Ha ez megvalósul, még úgy is bőven a NATO-tagországoktól elvárt kétszázalékos GDP-arányos szint alatt lesz a kínai katonai kiadások mértéke. A Kínai Kommunista Pártnak ezzel együtt az a célja, hogy a világ egyik legmodernebb, legerősebb, legütőképesebb hadseregével rendelkezzen. „Ez nem egy olyan cél, amit csak úgy elengednének” – jegyezte meg a sinológus.

Jól látszik, hogy az átalakuló világrendben komoly és hangsúlyos szerepet szán magának Kína. Salát Gergely elmondta: Kína régiójában vannak olyan vitatott területek, amelyek felett szeretné érvényesíteni a szuverenitását. Tajvan az egyik ilyen vitatott terület, amely a legnagyobb figyelmet kapta a térségben az elmúlt években. A sziget hovatartozása 1949 óta gyakorlatilag az összes kínai népi gyűlésen szóba kerül, és várhatóan még nagyon sokáig központi kérdés marad. A kínai politikai vezetés álláspontja nem változott semmit 1949 óta: Tajvant a saját területüknek tekinti, és abban bízik, hogy előbb-utóbb visszaszerzi a szigetet.

Salát Gergely megfogalmazása szerint visszatérő retorikai formula a párt részéről, hogy békés úton szeretné visszakapni Tajvant, ugyanakkor rendre hozzáteszik azt is, hogy a katonai megoldást sem vetik el. Kínának ugyanakkor több más területi vitája is van a térségben, hiszen továbbra sem tisztázott a Dél-kínai-tengeri szigetek kérdése, a Kelet-kínai-tengeren Japánnal van jelentős konfliktusa egy szigetcsoportról, sőt Indiának is vannak területi igényei a régióban. A szakértő meglátása szerint Kína ezeket a területeket nem feltétlenül fegyveres beavatkozással akarja megszerezni, viszont

ha katonai szuperhatalomként mutatkozik, akkor kevésbé mernek fellépni ellene a szomszédok bizonyos szigetek feletti hatalomgyakorlás érdekében.

Kínának ugyanakkor nemcsak régiós törekvései, céljai vannak, hanem globálisan is tényező akar lenni, a sinológus megfogalmazása szerint az ázsiai ország el szeretné érni, hogy „a világon bárhol beavatkozni képes szuperhatalomként” tekintsenek rá. Ezeket a képességeiket egyelőre csak az ENSZ békefenntartó misszióiban, valamint az Indiai-óceán nyugati részében garázdálkodó szomáliai kalózokkal szemben mutatták meg. Van bőven hová fejlődniük, hiszen míg az Egyesült Államoknak 800 külföldi katonai bázisa van, Kína jelenleg csak egy ilyennel rendelkezik. „Kína nem a világot akarja elfoglalni, de azért jelezni kívánja, hogy globális katonai hatalom” – magyarázta a szakértő.

Nem várható érdemi változás a kínai–orosz nemzetközi kapcsolatokban

A kínai népi gyűlés kevésbé foglalkozik külpolitikai kérdésekkel, így az Ukrajna ellen már több mint két éve háborút folytató Oroszországgal való viszony ezúttal sem volt központi téma. Salát Gergely közölte: Kínában nem a parlament „az igazi döntéshozó szerv”, a külpolitika alig kerül szóba az ilyen üléseken. A szakértő hozzátette: Kína Oroszországgal kapcsolatos álláspontja tulajdonképpen két éve változatlan. A kínai politikai vezetés számos alkalommal jelezte, hogy a 2022 februárja óta tartó háborút az oroszok és az ukránok problémájának tekinti.

„A kínai propaganda egy az egyben átveszi az orosz narratívát a háborúval kapcsolatban, amely szerint Oroszországot belekényszerítették ebbe a fegyveres konfliktusba. Kína nem támogatja Oroszországot, de nem is akadályozza. A háború ellenére vidáman kereskednek az oroszokkal, a kínai pénzügyi rendszeren keresztül lélegzethez tud jutni Oroszország, és ez valószínűleg nem fog változni a közeljövőben” – összegzett a sinológus.