Csütörtök reggel szokatlanul hosszú sor várakozott a nürnbergi nemzeti múzeum előtt, hogy már az első nap láthassa azt a kiállítást, amelyen a város alighanem leghíresebb szülöttjének, Albrecht Dürernek festményeit mutatják be. A szeptember 2-ig látható tárlatra máris több mint ezer csoport jelentkezett be, hogy művészettörténész vezetésével tekinthesse meg a világ legtekintélyesebb múzeumaiból, így a párizsi Louvre-ból és a szentpétervári Ermitázsból kikölcsönzött képeket.

Összesen 120, köztük Magyarországról is érkezett festmény bizonyítja a reformáció korában élt Albrecht Dürer kimagasló tehetségét. Dürer, a nála alig néhány évvel idősebb olasz Leonardo da Vincihez hasonlóan sokoldalú tehetség volt, mert festőként, grafikusként, könyvkiadóként és művészetelméleti íróként is marandót alkotott. Neve szülei származásának helyére, a Gyula melletti Ajtósra emlékeztet, a falu nevét felmenői nemesi előnévként használták és ebből lett az 1471-ben született Albrecht Dürer nevének szószerinti fordítása. Noha eredetileg apja és nagyapja mesterségét, az ötvösművészetet tanulta ki, már fiatalon a festészet és grafika felé fordult.

Tökélyre fejlesztette a képmás műfaját. Öntudatos festő volt, aki a müncheni Pinakothekban látható önarcképét nemcsak szimmetrikus, frontális ábrázolással alkotta meg, ami addig a Krisztus-képek kiváltsága volt, hanem már monogrammal is ellátta és ezzel megalkotta a médiatörténet első copyrightját.

A csütörtökön megnyílt nürnbergi tárlatról azonban éppen ez a kép hiányzik: egy évszázadokra visszanyúló vitából kifolyólag a Pinakothek nem volt hajlandó kikölcsönözni féltve őrzött kincsét, arra hivatkozva, hogy a szállítás során esetleg megrongálódna a páratlan műalkotás. Bennfentesek azonban tudni vélik, hogy a müncheni döntés hátterében a festő önarcképére vonatkozó tulajdonjog régóta hangoztatott nürnbergi érvek állnak.