A második világháború végén több millió, többségében német származású menekült érkezett az akkor szovjet megszállás alá került európai országokból német földre. A bonni kormány Németország újraegyesülése előtt tárt karokkal várta az úgynevezett népi németeket Európa keleti feléből, és ennek érdekében több megállapodást is kötött az akkori keleti tömb államaival.

A kommunista rendszer bukását követően megindult az egykori Szovjetunióból is a német származásúak áttelepülése. Jelenleg ők alkotják az elmúlt években bevándoroltak legnépesebb tömbjét, és csaknem valamennyien rendelkeznek német útlevéllel is.

Más a helyzet a Törökországból, valamint a Dél-Európából vendégmunkásként érkezettek esetében. Az 1960-as évek közepén, az úgynevezett gazdasági csoda idején a hiányzó munkaerő pótlására olaszok, spanyolok, görögök, majd törökök és jugoszlávok özönlöttek az akkori Nyugat-Németországba.

Gyerekeik időközben beilleszkedtek a német társadalomba, bár - kiváltképpen a közel hárommilliós tömböt alkotó törökök esetében - az integráció változatlanul komoly problémát jelent a berlini kormánynak.

A statisztikai hivatal most közzétett kimutatása szerint 15,7 millióra tehető azoknak a száma, akik külföldön születettek, illetve felmenőik 1950 után telepedtek le Németországban. 2005-ben számuk még alig érte el a 15 milliót.

Mintegy 30 százalékban az Európai Unió valamelyik tagállamából érkeztek, illetve családjuk onnan ered. Több mint nyolc millióan felvették a német állampolgárságot. Az idegen eredetűek átlagos életkora 35 év, ami kereken 11 évvel alacsonyabb a németek átlagéletkoránál, és a statisztika készítői ezt a tényt biztatónak tekintik a lakosság fokozatos elöregedésének kiegyensúlyozása szempontjából.