Ősi farkas gyomrában talált maradványok segítettek megfejteni, hogyan halt ki a gyapjas orrszarvú – írja az IFLScience cikke nyomán a 24.hu. Mindez azért különleges, mert most először sikerült egy jégkorszaki állat teljes genomját egy másik állat emésztőrendszerében talált szövetmintából szekvenálni.

Egy több mint 14 ezer éve elpusztult és mumifikálódott farkaskölyök belsejében találták meg a gyapjasorrszarvú-szövetet. A ragadozóra mamutcsontvadászok bukkantak rá még 2011-ben, a szibériai permafrosztban. A minta különösen figyelemre méltó, mert egy olyan gyapjas orrszarvútól származik, amely közvetlenül a faj kihalása előtt élt: ezzel ritka betekintést nyújt a vég előtti genetikai állapotukba.

A farkaskölyök nagyjából 9 hetes lehetett a halálakor, ami valószínűleg gyorsan történt, mert a gyomrának tartalma emésztetlen maradt.

Amikor a kutatók felnyitották a kölyök gyomrát, egy 3 centiméter hosszú húsdarabot találtak benne, amin még szőke szőrszálak is vannak. Először úgy vélték, hogy egy barlangi oroszlán darabja lehet, ám a genetikai vizsgálatok feltárták, hogy valójában egy gyapjas orrszarvútól származik, melynek kicsinyei szintén szőkés szőrzettel rendelkeztek.

Egy frissen megjelent tanulmány szerzői a szövetminta segítségével most sikeresen szekvenálták az állat teljes genomját, amelyet összehasonlították két másik nagy felbontású genommal is. Így meg tudták vizsgálni, hogyan változott a faj genetikai sokszínűsége, a beltenyésztés mértéke, valamint a káros mutációk száma a kihalása előtti időszakban.

Megállapították, hogy 14 400 évvel ezelőtt még nem jelentkezett jelentős genetikai romlás, ami arra utal, hogy a faj valószínűleg stabil és viszonylag nagy populációt tartott fenn egészen kipusztulásáig.

Vitatott, hogy a pleisztocén kori megafauna, vagyis óriásállatok, köztük a gyapjas orrszarvú, a gyapjas mamut és a barlangi medve az emberek általi túlvadászat miatt tűntek el végleg, vagy inkább az éghajlati változások áldozatai lettek. A kutatás azt állítja, az utóbbi a legvalószínűbb indok.

Camilo Chacón-Duque, a tanulmány egyik szerzője szerint 15 ezer évvel ezelőtt már léteztek emberi települések Szibériában, ám a népsűrűség nagyon alacsony volt, így kissé valószínűtlen, hogy a vadászat vagy az élőhelyek megváltoztatása vezetett a faj kihalásához.

Ráadásul a gyapjas orrszarvú kihalásának időpontja egybeesik egy drámai éghajlatváltozással, az úgy nevezett Bølling–Allerød Interstadialis időszakkal, amely során 14 680 és 12 890 évvel ezelőtt egy gyors felmelegedés következett be az északi félteken.