Menekülnek a tudósok az olasz katasztrófavédelmi intézményekből, miután a bíróság hat évre ítélte a 2009-es abruzzói földrengésért felelősnek tartott tudósokat - figyelmeztettek az olasz tudományos élet és a polgári védelem képviselői - tudósít az MTI a fejleményekről.

Ilyen ítéletet csak Galileo Galilei ellen hozott az inkvizíció - foglalt állást Corrado Clini olasz környezetvédelmi miniszter az olasz és nemzetközi tudományos élet által kritikával fogadott bírósági ítélettel szemben. A miniszter hozzátette, reméli, hogy a másodfokú bíróság ítélete más lesz. "Nem a bírósággal vitázom, de ezután bármilyen veszély előrejelzése bírósági ítélet kockázatát rejtheti" - mondta Clini.

"Tudományos munkáért börtön jár?"

Menekülnek a kollégák, senki sem vállalja többé a felelősséget, ha a tudományos munkáért börtön jár - nyilatkozta az elítélt Enzo Boschi, az országos geofizikai és vulkanológiai intézet volt igazgatója a SkyTg24 hírtelevíziónak. Boschi föltette a kérdést, hogy miért csak tudósokat vontak felelőségre, miért nem állították bíróság elé az Abruzzóban a minimális óvintézkedésekre fittyet hányó építési vállalkozókat és politikusokat.

Boschit és hat tudóstársát hétfőn fejenként hat év börtönre ítélték gondatlanságból elkövetett emberölésért. A bíróság szerint nem tettek meg mindent a 2009. április 6-án l'Aquilát és környékét romba döntő földrengés okozta emberi és anyagi károk megelőzése érdekében. "Lesújtónak" nevezte a bírósági ítéletet Lorenzo Dellai, Trento tartomány elnöke, az olasz tartományok és a polgári védelem alkotta vegyes bizottság tagja. Egyúttal úgy vélte, hogy "újra kell gondolni a katasztrófavédelem és a tudományos élet együttműködését". Luciano Maiani fizikus, az olasz nemzeti kutatóintézet volt elnöke, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) volt igazgatója úgy fogalmazott, hogy az ítélet után "lehetetlenné vált az állam részére végzett magas szintű tudományos munka". Hozzátette, hogy büntetőjogi garanciák nélkül "nem adottak a nyugodt tudományos munka feltételei".

"Rengések" Magyarországon

Az olaszországi történések éles reakciókat váltanak ki a magyarországi tudományos életben is. Harangi Szabolcs, az ELTE vulkanológiai tanszékének vezetője részletesen foglalkozik a kérdéssel blogjában, a Tűzhányóban. "Lehet-e egy földtudományi szakember felelős egy természeti csapásért?" Ezt a kérdést teszi fel írása elején a vulkanológus. Mint írja: "Ki a hibás? - szakad fel ilyenkor a torkokból, hiszen sokan szeretett közeltartozóikat vesztették el. Ki felel ezért, hogyan lehetett volna megelőzni, hogyan lehetett volna elkerülni ezt a csapást? Le kell szögezni gyorsan: a természeti eseményt, a földrengést magát nem lehetett elkerülni, a kérdés tehát az, hogy a katasztrófát vajon el el lehetett volna kerülni? A kettő ugyanis nem ugyanaz! Az egyik egy természeti folyamat, ami tőlünk függetlenül zajlik, a másik viszont az emberi élet, az emberi javak, amit egy adott természeti esemény, legyen az földrengés, vulkánkitörés vagy éppen árvíz, meredek sziklafal vagy löszfal leomlás veszélyeztet. Mit lehet tenni? Meg lehet óvni emberéletet, emberi javakat? Ha igen, hogyan? Mi a szerepe, a felelőssége a szakembereknek?"

Beláthatatlan következmények

A bírói döntés következményei beláthatatlanok - vélekedik Harangi. Mint írja: "Mindezek után még komolyabban vetődik fel, hogy milyen súlya van egy szakértői véleménynek, egyáltalán milyen súlya van bármilyen véleménynek, ami embereket érint? Itt van egyik kulcskérdés ebben az esetben, ami rengeteg megfontolandó tanulságot ad! Egy dolgot ne feledjünk, a l'aquilai térséget az olasz szeizmológusok jóval 2009 előtt a földrengések szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb területnek jelölték! Ki vizsgálta azt, hogy vajon az épületek ennek megfelelően földrengés-biztosak, ki vizsgálta azt, hogy vajon volt-e megfelelő felkészítés a lakosság körében, hogy adott esetben mit kell csinálni?
Az ítélet után a reakció egyértelmű, az olasz és nemzetközi szakember gárda szinte egyöntetűen megroppant! Sorra mondanak le az olasz szakemberek a katasztrófavédelemben betöltött szerepükről, a tudósok arról értekeznek, arra hívják fel a figyelmet, hogy ez az ítélet súlyosan érintheti a szakemberek és döntéshozók közötti párbeszédet, megbéníthatja a szakembereket, hogy időben jó döntéseket hozzanak, amikkel emberéleteket, emberi javakat védhetnek meg. A szakemberekre ugyanis most már "pisztoly szegeződik": ha hibázol, akkor baj lesz!"

Felelősség

A tanszékvezető felhívja a figyelmet, hogy "a tudósok, szakemberek, felelőssége nagy, át kell látniuk a meglévő adatok, értékelni és értelmezni kell azokat, levonni a megfelelő következtetéseket és mindebből modellt alkotni, ami alapján tanácsot tudnak adni a döntéshozóknak és az eredményeket meg tudják ismertetni az emberekkel is. A veszély előrejelzés e két feladat együtteséből áll: szakmailag megalapozott vélemény és kommunikáció. A siker csak akkor jöhet el, ha mindkét elem profi módon működik. Ehhez azonban mindezek megértése és a megfelelő körülmény biztosítása is szükséges! Szükséges a bizalom, hogy a szakemberek megfelelően végzik a dolgukat, hogy képesek megalapozott és a társadalmat segítő döntéseket meghozni, szükséges az, hogy a társadalom, a döntéshozók felismerjék azt is, hogy egyáltalán vannak ilyen szakemberek, akik segíteni tudják a társadalmat, akiknek a szavát érdemes meghallani. A l'aquilai bírósági döntés ebben nyilván nem segít, mert kérdés, hogy érkeznek-e majd ezek után időben meghozott, segítő szakmai vélemények. Ebben most nyilvánvalóan segíteni kell a társadalomnak is és természetesen a szakembereknek is le kell vonni a tanulságokat, amit a l'aquilai eset ad. Mert ez a fontos!"

Ki a hibás? - teszi fel írása végén a kérdést Harangi Szabolcs. Majd így folytatja: vajon kell-e "hibás"? Meggyőződésem - írja a kutató -, hogy rossz és veszélyes bírói ítélet született, ami nem segíti a hasonló esetek elkerülését.

Ami viszont elkerülhetetlen Harangi szerint: megfelelő stratégia kidolgozása, hogy miképpen kezelhetők a természeti katasztrófák, a szakmai előrejelzéstől a kommunikáción keresztül, beleértve a széles körű és objektív tájékoztatást is, a döntéshozatali mechanizmusig.