Ez az „érzés” évezredekkel ezelőtt átjárta, megihlette, ösztönözte az igazi sportembert. Már időszámításunk előtt, az ókori Olümpiai Játékokon megfogalmazódtak olyan eszmék, amelyek örökérvényűek lettek – fair küzdelem, a teljesítmény, a munka, a tehetség tisztelete. Akik akkor pályára léptek a legkiválóbbak voltak, s ha nyertek, hősökké válhattak.

Ma sincs másképp. Magyarország legjobb kajakosai és kenusai szállnak majd vízre Rióban, az olimpián. Hogy őket mi teszi naggyá? Tehetségük és kiválóságuk mellett az, hogy évtizedeket szántak önmaguk fejlesztésére, alázattal fordultak sportáguk felé, leszegett fejjel dolgoztak céljaik megvalósításáért.

Most pedig eljött a pillanat, a lehetőség arra, hogy – miként évezredekkel ezelőtt Olümpiában elődeik – ők is hősökké váljanak. A rajtvonalon már egyedül állnak, de az elvégzett munka, a lemondások, a mindennapi akarat, az áldozatkészség, az edzői, támogatói, csapattársi háttér olyan erőt kovácsolt számukra, amelynek köszönhetően önbizalommal, hittel telve nézhetnek szembe életük nagy kihívásával. Mindössze egy villanás, pár másodperc vagy perc áll a rendelkezésükre, hogy mindent megmutassanak, hogy kiteljesedjenek a világ előtt, hogy legendává, hőssé váljanak. Hiszem, hogy sokak számára válik most valóra egy régóta dédelgetett álom, hiszem, hogy ők 15-en képesek lesznek Rióban is továbbírni sportágunk sikertörténetét. Ehhez kívánok nekik kitartást, erőt és sok szerencsét!

Csabai Edvin, szakmai igazgató