Kemény Dénes jól érzékelte a helyzetet Budapesten, amikor az InfoRádiónak azt mondta: „valahogy a francia csapat jobban egyben van”. Ebből a szempontból lényegesen optimistábbnak bizonyult, mint a francia elemzők többsége, akik a mérkőzést megelőző napokban ugyan lehetségesnek tartották válogatottjuk győzelmét, de nem igazán hittek benne.

Ami némiképp érthető, hiszen a francia válogatottnak utoljára 58 évvel ezelőtt, az 1958-as világbajnokságon sikerült győzelmet aratnia a félelmetes hírben álló szomszédok ellen, akkor a bronzéremért harcolva 6-3-ra győzték le őket. Pénteken a legtöbb francia sportkommentátor és maguk a játékosok Kemény Dénest igazolva a válogatott csapatszellemét emelték ki.

Liliam Thuram, az 1998-ban világbajnokságot nyert csapat legendás hátvédje a TF1 hírtelevízió élő adásában mondott köszönetet volt csapattársának, Didier Deschamps szövetségi kapitánynak, amiért mint fogalmazott, „ismét szerethetővé tette” a francia válogatottat.

És ez valóban az elmúlt 18 év egyik legfontosabb változása a nemzeti keret életében: az öntelt, gyakran önző és magamutogató játékosok kihagyásával a franciák végre egy olyan nemzeti csapatot ünnepelhetnek, melynek tagjai szemmel láthatóan tisztelik egymást, az ellenfelet és a nekik szurkoló közönséget.

Nem véletlen, hogy a szaksajtó által a mérkőzés két hősének kikiáltott, a két gólt lövő Antoine Griezmann és az utolsó percekben óriási bravúrral hárító Hugo Lloris kapus is a csapat összetartását, jó hangulatát emelték ki.

A németek elleni győzelmet követően a francia focirajongók elözönlötték a Champs-Elysées sugárutat Párizsban, és a vidéki városokban is önfeledt emberek ünnepeltek hosszú órákon keresztül nemzeti zászlókat lobogtatva. Apropó nemzeti lobogó: Griezmannék teljesítménye végképp felszabadította a nemzeti szimbólumok használatát Franciaországban.

A politikai korrektség zord őrei immár nem minősítik, vagy nem merik nacionalizmusnak minősíteni, ha valaki kitűzi házára vagy gépkocsijára a nemzeti lobogót, az emberek ismét boldogan és önfeledten éneklik nemzeti himnuszukat, a hazaszeretet és a nemzeti összetartozás pedig újra normális állampolgári érzésnek számít.

És ez a felszabadulás vagy felismerés szemmel láthatóan nemcsak Franciaországban, hanem a kontinens más országaiban is bekövetkezett, talán ez az idei Európa-bajnokság egyik legfontosabb közvetett eredménye.