„Korán érkeztem, és látva a régi legendákat, hihetetlen érzés, hogy közéjük tartozhatok. Már önmagában az is megtisztelő, hogy úgy fogadnak minket, fiatal olimpiai bajnokokat, mintha együtt nyertünk volna még a régi időkben. Felemelő érzés volt , hogy egy ilyen nagyszerű csapatba kerülhettem” – mondta az InforRádió Ötkarika című magazinműsorában Berki Krisztián.

Azt is elmesélte, hogy négy és fél évesen kezdte érdekelni az olimpia, bár akkor még semmit sem tudott a tornasportról. Aztán 15 évesen, amikor a Sydney-i olimpia zajlott, az azóta tragikusan elhunyt Csollány Szilveszter aranyérme volt az, ami az utolsó lökést adta ahhoz, hogy olimpikon akarjon lenni. „Onnantól kezdve sokkal tudatosabban, sokkal célirányosabban kezdtem el az edzésekre járni. Addig is voltak minimális eredményeim,

de akkor azt kezdtem érezni, hogy nekem is talán van esélyem olimpiát nyerni"

– mondta Berki Krisztián.

Persze azért egyáltalán nem volt könnyű kijutnia sőt, kis túlzással, mintha nehezebb lett volna kvótát szerezni, mint az olimpián kiválóan szerepelni – vetette közbe a beszélgetésben az InfoRádió riportere. Ezzel Berki Krisztián is egyetértett azt hangsúlyozva, hogy a torna az egyik olyan sport, ahol szinte nehezebb indulási jogot szerezni az olimpiára, mint ott helyt állni. „A selejtezőben hibáztam, így nagyon bizonytalanná vált, hogy bejutok-e a döntőbe. Szerencsére ugyanazzal a pontszámmal ötödik lettem és így én is versenyezhettem az aranyéremért. Bíztam magamban, és meg is tudtam csinálni a döntőben a gyakorlatomat. Azért mégis mentális és fizikális vívódás volt az az egy hét, ami a selejtező és a döntő között eltelt" – emlékezett az olimpikon.

Ezek a megpróbáltatások azonban csak hasznára váltak a sportolónak, aki azt mondta, hogy persze pofonokat azért már a londoni olimpia előtt is kapott az élettől. „Van az a mondás, ami nem öl meg az erősít. Kicsit klisének hangzik, de nagyon is igaznak tartom” – folytatta. Keserűen említette, hogy annak idején bár a vb-n ezüst érmet szerzett, mégsem jutott ki a pekingi olimpiára.

„De tovább tudtam küzdeni, föl tudtam állni, és tudtam, hogy mit miért csinálok”

– idézte fel az akkori időszakot.

Szerencsére London mindenért kárpótolta Berki Krisztiánt. Mint mondta: „Nagyon sok jót kaptam előtte is a pályafutásom alatt, de nyilván a londoni olimpia volt a csúcspont. Az ember, hogyha tudatosan ráébred arra, hogy mit szeretne a sportban, akkor én azt értem el Londonban.”