Argentína szerencséjére csak a hazai világbajnoki selejtezőktől. A Venezuela elleni selejtező előtt az Albiceleste szövetségi kapitánya, Lionel Scaloni könnyezve jelentette be, ez lesz Leo búcsúja, Lionel Messi utolsó világbajnoki selejtezője Argentínában.

A hír, amelyet a leginkább érdekelt is azonnal megerősített, persze sokkolta az argentinokat, de nem került pont a legfontosabb kérdésre adott válasz után: ott lesz-e Messi a jövő évi világbajnokságon. Az, hogy a mostani sorozat utolsó hazai selejtezőjén úgy tűnik, nem lesz több ilyen, az nagyjából mindenki számára érthető, hiszen azt jelenti: Messi nem játszik már a válogatottban a következő világbajnoki selejtezősorozatban, ami Dél-Amerikában előreláthatóan 2027 szeptemberében, négy hónappal a 40. születésnapja után kezdődik.

A kérdést tehát leginkább úgy tehették fel az argentinok, s erre sem kaptak megnyugtató választ: játszik-e még valaha Messi argentin földön a válogatottban? Az AFA egyelőre nem kötött le a világbajnokságig hátralévő időre hazai felkészülési mérkőzést – ezért is nyitott a kérdés. De a csütörtök esti (magyar idő szerint péntek hajnali) képek leginkább a végleges búcsút jelezték.

Messi a három gyermekével együtt vonult be a pályára, a több mint 80 ezer fős, telt házas közönség hatalmas ovációval fogadta. Két gólt szerzett a 3–0-ra megnyert, a vb-re jutás szempontjából az Albiceleste számára már tét nélküli mérkőzésen, de ezenkívül is kulcsfigura volt, Argentína 17 kapura lövéséből hét a nevéhez fűződött, folyamatos veszélyt jelentett a venezuelai kapura.

Az első félidő 39. percében Julián Álvarez gólpasszából ő szerezte meg a vezetést, majd a hajrában, a 80. percben – szinte közvetlenül Lautaro Martínez találata után – Thiago Almeida labdáját is a kapuba küldte.

Argentína legnagyobb példányszámú napilapjának, a La Naciónnak a szerzője, Manuel Cortina érzelmes húrokat pengetett: „Természetes kérdés: mi lesz az argentin válogatottal nélküle? Ezt teszik fel csapattársai, az edzők, a stadionban lévő 85 ezer ember, akik egész éjjel rászegezik tekintetüket, a tévében néző milliók, és te is, olvasó. A válasz a jövőben íródik; érdemes türelmesnek lenni, még akkor is, ha már egy ideje készülhetünk is erre az elkerülhetetlen pillanatra. De ennek a különleges estének a jelei, amelyeket a főszereplő a pályára lépése óta ad, megfordítják a helyzetet: mi lesz Messivel a mez nélkül, amit a legjobban szeret?”

Amikor pályára lépett a nagy felhajtással teli selejtezőmérkőzésén, azonnal felhangzott a tisztelet kórusa: „Meeeeesi, Meeeesi, Meeeesi!” Félénken integetett, felemelt bal kézzel, kocogás közben. Néhány perccel később, ahogy a teste bemelegedett, a szíve is felmelegedett: kinyitotta a száját, hogy levegő után kapkodjon, és elfojtsa a könnyeit, amikor a skandálás ovációvá fajult. Sírt? Minden erejével azon volt, hogy elfojtsa, ahogy néhány évvel ezelőtt nem tehette: itt, egy ilyen hideg estén, amikor a 2021-es Copa América megnyerésének ünneplése közepette könnyek özönét hullajtotta. Akkor, miután három gólt szerzett Bolívia ellen, talán először vívta ki egy olyan ország egyhangú szeretetét, amely most amnéziában szenved, és már nem emlékszik arra, hogyan fütyülték ki és bírálták, amikor nem énekelte a himnuszt.

Mindez mára már nem létezik, mivel az apa megszegi a protokollt, átöleli három gyermekét, és velük együtt vonul a pályára. Egyetlen CONMEBOL-alkalmazott sem meri azt mondani: „Nem, uram, ez tilos. Képzelje el, ha minden játékos a gyermekeivel akarna pályára lépni, a sor egészen a stadionon kívülre húzódna.” Thiago, Mateo és Ciro szorosan az édesapjuk mellett maradnak; ők is részesei ennek az előadásnak, amelyet az első búcsúkeringőnek neveznek.

Messi megállítaná az időt. Örökkévalóvá szeretné tenni a ceremóniát, de nem marad más választása, mint elkezdeni a játékot. A San Martín lelátó 1. számú páholyában Antonela – a három vele futó fiú édesanyja – és a nagy család többi tagja, azért jött, hogy részese legyen az ünnepnek. A sok Messi jelenléte a stadionban megerősíti ezt: mindannyian eljöttek Miamiból egy olyan meccsre, ahol semmi fontos nem forog kockán, a világbajnokságra kijutás hónapok óta lezárt kérdés, az első búcsú illatából is kiderül. Ám Lionel Andrés Messi számára a válogatott mezben ez az Első Utolsó Éjszaka. „Gondoskodni fogunk róla, hogy több legyen” – mondta Scaloni egy nappal korábban. De az már nem egy hivatalos mérkőzés keretében lesz.

„Köszönök mindent, kapitányom” – hirdeti egy transzparens a Sívori lelátón. Az egész stadion valami ilyesmit skandál, amikor a játékvezető a hármas sípszavával mintegy jelt ad a záróünnepségre, és a tűzijáték megjelenik a sötét égbolton: „Menjünk végig Leo Messivel!” Csapattársai karöltve ugrálnak, mint bárki más a lelátón. Kísérik, miközben Messi ismét elérzékenyül, nevet, újra integet. Egy olyan úton, amely a katari diadal után kezdődött, és akár a jövő évi világbajnokságig is eltarthat. Ez lenne Messi hatodik világbajnoksága, vagy annak kellene lennie, bár szavaival még nem erősíti meg ezt: „Izgatott és lelkes vagyok, de lépésről lépésre haladok. Még nem döntöttem.”

Csapattársai hallgatnak rá, tudják, milyen szerepet játszanak a meggyőzésében; tökéletesen játsszák a szerepüket. Ők a király fegyverhordozói, akik élvezik a másfél évtizedes vetés aratását. Most itt az ideje, hogy megszámoljuk a szemeket. Ez az Első Utolsó Éjszaka elmélyíti Messi dilemmáját is: mi lesz, ha kialszanak a fények?”

Mintha csak az Evitából énekelne: Ne sírj értem, Argentína! Elég, ha ő sír.