A dokumentumból kiderül, hogy a klub tartozásai 1,173 milliárd eurót tesznek ki, ebből a rövid lejáratú adóssága körülbelül 730 millió euró. Ez az összeg a következőképpen oszlik meg: 265 millió euró adósság hitelintézetek felé, 2,5 millió euró egyéb kötelezettségek, 164 millió euró tartozás a sportolók és a stábtagok tekintetében, beleértve a ki nem fizetett átigazolási díjakat és 298 millió euró egyéb tartozások.

A Barcelona a 2019–2020-as szezont 488,4 millió euró nettó adóssággal zárta, a klub emiatt tárgyalásokat kezdett a hitelezőivel a kifizetések átütemezéséről a koronavírus-járványra hivatkozva. Az ideiglenes vezetőség abban reménykedik, hogy legalább az idei első félév végéig haladékot kap a törlesztésekre, de erről

csak a hitelezők egy részével sikerült eddig megállapodni.

A dokumentum másik fontos eleme a mérkőzések jegybevételével kapcsolatos elmaradt bevétel. A koronavírus-járvány miatt a Barcelona (is) zárt kapuk mögött játszott az elmúlt háromnegyed évben, az így kiesett jövedelem pótlása egyelőre nem valószínű. (Részben idetartozó tény, hogy mivel a Barça „békeidőben” majdnem mindig telt ház előtt játszott pályaválasztóként, felvetődött egy új stadion építése, illetve a stadion kibővítése, amivel növelhető lenne a bevétel, de a jelenlegi helyzetben ez nem bír napi aktualitással.)

Mi több, ezen a téren további veszteségre lehet számítani, mivel a költségvetési tervben februáltól 25 százalékos, májustól ötven százalékos kihasználtságot reméltek a Camp Nouban, előbbire semmi, utóbbira kevés esély van egyelőre. Ez 56 millió eurós tétel a büdzsében.

Mindent figyelembe véve feltehető a kérdés: csődben van a Barcelona?

A rövid válasz: a klub nem fizetésképtelen. Nagyon bizonytalan helyzetbe került, de ennél drasztikusabb megfogalmazás tévedés lenne. Az FC Barcelonának ugyanis jelentős vagyona van, beleértve az ingatlanokat, a létesítményeket és természetesen a sportolókat, elsősorban a futballistákat is.

Antoine Griezmann, Philippe Coutinho, Ousmane Dembélé, vagy Frenkie de Jong eladása máris csökkentené a veszteséget, de közülük van, akiről nem szívesen mondanának le a klubról, s olyan is, akiért egyelőre nincs megfelelő ajánlat.

A pénzügyi helyzet kezelésében nyilvánvalóan kulcsszerep jut majd az új elnöknek, ám a választást e hónap közepén elhalasztották, várhatóan áprilisra. Három jelölt maradt versenyben, Joan Laporta, Víctor Font és Toni Freixa. Közülük a 2003 és 2010 között már a posztot betöltő Laporta a favorit.

Ez az új elnök fő feladata, és az összes jelöltnek van egy terve, amely főleg a klubidő megvásárlásához szükséges fizetési tervek újratárgyalását foglalja magában, miközben valószínűleg további kölcsönöket kér.

A helyzet javítására felvetődött a részvénytársaság alapításának a lehetősége. A spanyol élvonal, a La Liga Santander tizenhat klubja ilyen társasági formában működik, csak a Barcelona, a Real Madrid, a bilbaói Athletic Club és az Osasuna kivétel. Ez utóbbi négy, hagyományosan, nem kereskedelmi jellegű sportegyesület. A spanyol források egyetértenek abban, hogy a Barcelonának nem szükséges a részvénytársasági formát választani.

Ha egy klub nincsen jó anyagi helyzetben, kérdésessé válik, tud-e költeni erősítésekre. Csak a lejáró szerződésű játékosok közül igazolni nem biztos, hogy elég lenne, persze, így is megszerezhető Eric Garcia, Memphis Depay vagy Georginio Wijnaldum.

Ronald Koeman, a csapat vezetőedzője igyekezett valamelyest megnyugtatni a klub híveit: „A legtöbb klubnál lehet olyan számokat vtalálni, amelyek nem kedvezőek. A futballisták nyugodtak, nem foglalkoznak az anyagi helyzetről szóló hírekkel.” S hozzátett még egy figyelemre méltó mondatot azoknak, akik szerint a játékosok túl sokat keresnek: „A szerződéseket a klub ajánlja, a futballisták legfeljebb csak elfogadják azt, vagy nem. Amikor kellett mindannyian beleegyeztek a fizetéscsökkentésbe.”