Talán a Madrid legfanatikusabb hívei reménykedtek abban, hogy a korábbi önmagához képest sokkal szervezettebben védekező csapat nem kap ki a Nou Campban, a Barcelona az utolsó nyolc percben szerzett gólokkal megnyerte a 157. El Clásicót. Samuel Eto'o, akinek tizenegyesét a második félidő egy korábbi szakaszában kivédte Iker Casillas, fejjel szerezte meg a tulajdonképpeni döntő gólt, majd a 91. percben Lionel Messi is a kapuba talált.

A Barça - ha nem számítjuk a Sahtar elleni, a tulajdonképpeni B csapattal elszenvedett vereséget - sorozatban a 21. mérkőzésén maradt veretlen, magabiztosan vezeti a Primera Divisiónt. Ugyanakkor 2004. november 20. óta először tudott nyerni a Nou Campban bajnoki meccset kétségtelenül legnagyobb riválisa ellen. A mérkőzés egészét tekintve megérdemelten.

Ami az egyéni teljesítményeket illeti, a Barcelonában kiemelkedően védett Victor Valdés, aki az első félidőben Sneijder, majd Drenthe, a másodikban az újonc Palanca kísérletét hárította bravúrral. Fontos védések voltak egytől egyig, mert az egyébként is túl idegesen futballozó katalánoknak nehezebb dolga lett volna, ha hátrányba kerülnek.

A két szélsőhátvéd közül ezúttal is Daniel Alves volt az aktívabb, Abidalt nem volt elég hatékony. A két középső ember közül Rafa Márquez megkeserítette Raúl és Higuaín életét is, de ha balszerencsésebb, nem játssza végig a meccset a durvaságai miatt. Puyol csapatkapitányhoz méltó teljesítménnyel rukkolt elő, védőmunkája mellett nagy érdeme az első gól előtti "assziszt" Eto'ónak.

A középpályás trióból Yaya Touré játszott a legjobban, Xavi sem volt rossz, de miután a Madrid nagyon betömörült, nem tudott "operálni" nagyon okos, egyből gólhelyzetet teremtő passzaival. Eidur Gudjohnsennek nem ment a játék, Guardiola nem döntött jól, hogy őt, s nem Busquetset kezdette. A csereként beállt középpályás sokat tett a győzelemért, noha az általa kiharcolt büntetőt Eto'o kihagyta.

A csatárok közül Lionel Messinek messze nem ez volt a legjobb meccse a szezonban, noha belőtte tízedik őszi bajnoki gólját. Az első félidőben volt aktívabb, a másodikban közepessé szelídült vissza a produktuma. Mentségére szóljon, hogy - mint hajdanán Törőcsik András az 1978-as vébén - az ellenfél védői minden egyes labdaérintésénél megpróbáltak felrúgni. Többnyire sikerrel. Eto'o gyenge volt, viszont a kapuba segítette a meccsdöntő gólt. Henry játszott a trióból a legveszélyesebben, igaz, neki volt a legkönnyebb ellenfele, Michel Salgado személyében.

A Real Madridban Iker Casillas volt a legjobb, a második félidőben háromszor is bravúrral óvta meg a 0-0-t, kivédte Eto'o büntetőjét is. A világklasszis kapus most védett a legjobban az őszi idényben. Megérdemli az ünneplést, de a bravúrok között is akadt egy-két fura kifutása - az egyiknél, alkalmasint, saját hibáját tetézve, tizenegyest reszkírozva döntötte fel ellenfelét az öt és felesen.

A védők közül Michel Salgado volt a leggyengébb, noha, mint olvasom az elemzéseket, akadnak, akik még ennyit sem vártak tőle. Eljárt felette az idő, megkopott a gyorsasága, rutinjához méltatlanul szertelen volt néhány helyzetben. Fabio Cannavaro és Christoph Metzelder keményen állták a sarat, de egymás között meg kellene beszélniük az első gól előtti helyezkedésüket.

Sergio Ramos "Marquez-léptékű" durvaságokkal képes terrorizálni az ellenfeleit, ami nem teszi szimpatikussá. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy miután alapvetően jobbhátvéd és jól játszik középen is - most balhátvédként is megállta a helyét. A támadásokat egyáltalán nem tudta segíteni, de ezt igazságtalanság lenne egy futballistától számon kérni, ha Lionel Messi az embere.

A középpályás sorban Guti egyáltalán nem tetszett, Sneijdernek akadt egy akár bravúrosnak is mondható lövése, de keveset mutatott, valószínűleg kiújuló, vagy még el nem múlt sérülése miatt is. Gago volt a Madrid Yaya Touréja, de az elefántcsontpartinak legalább egy jeggyel jobb jár, mint az argentinnak. Palanca újoncként nem vallott szégyent, de ha higgadtabb, góllal debütált volna. Mindazonáltal nem értettem, Sneijder sérülése után miért ő, s miért nem Van der Vaart ált be.

A csatárok közül Drenthe kihagyott egy óriási helyzetet, igaz, előtte szépen alakított ki lövőhelyzetet Sneijdernek. Higuaín nem bírt a Puyol, Márquez kettőssel. Raúl nagyon sokat küzdött, de nem tudott gólhelyzetbe kerülni, a második félidőben szinte alig találkozott a labdával.

A mérkőzés után a játékosként tíz El Clásicón szerepelt Pep Guardiola dicsérte a Madrid szervezettségét, de leszögezte azt is, hogy csapata megérdemelten nyert. Az első félidőben, úgy látta, túlságosan idegesen futballoztak a játékosai. Õ is, miként Joan Laporta, a klubelnök, hangsúlyozták, hogy bár 12 pont a Barcelona előnye a Real Madriddal szemben, a bajnokság még egyáltalán nem lefutott, hiszen még az idény felénél sem jár a mezőny.

Juande Ramos vereséggel debütált a bajnokságban a Real Madrid élén, a csapat a legutóbbi öt bajnokijából négyet elveszített. Ám nem vallott szégyent sem az edző, sem a játékosgárda, a Madrid teljesítményének értékelésénél nem szabad elfeledkezni arról, hogy a hiányzók közül Pepe, Heinze, Marcelo, Van Nistelrooy, Diarra és Robben, sőt talán De la Red is kezdő ember lett volna, ha nem sérült, vagy eltiltott.

A forduló többi mérkőzései között akadt még egy rangadó: az így a harmadik helyre előrelépő Sevilla Renato góljával nyert a Villarreal ellen. A Real Madridot megelőzte az Atlético is, miután két "argentin" góllal, Maxi Rodriguez és Agüero találatával megverte a Betist.

Primera División, 15. forduló
Barcelona-Real Madrid 2-0
Valencia-Espanyol 2-1
Getafe-Mallorca 4-1
Recreativo-Osasuna 1-0
Valladolid-Deportivo 3-0
Málaga-Numancia 2-0
Almería-Racing 1-1
Athletic-Sporting 3-0
Sevilla-Villarreal 1-0
Atlético-Betis 2-0
Az élcsoport: 1. Barcelona 38, 2. Valencia 30, 3. Sevilla 30, 4. Villarreal 29, 5. Atlético 27, 6. Real Madrid 26

Úgy fest, Angliában a négy nagy - amelyek közé belopakodott az Aston Villa - mostanában kéz a kézben jár. Mintha egymáshoz igazítanák az eredményeket - persze, ebben a legcsekélyebb szándékoság sincsen. Mindenesetre volt már olyan forduló, hogy egyik sem szerzett gólt, olyan is, mind a négy nyert, most meg olyan, csak egy pontot gyűjtöttek a kvartett tagjai. Alkalmasint egy olyan fordulóban, amelyben mind a négy csapat három pontra számított.

A Chelsea abszolút esélyesnek számított a Stamford Bridge-en, minden szempontból jobbak a mutatói, mint a West Ham Unitednek. Gianfranco Zola, a Kékek korábbi legendája gyenge mérleggel érkezett legnagyobb sikerei színhelyére, a meccs előtti napokban még olyan pletykák is szárnyra keltek, hogy még a találkozó előtt megválik tőle a klub.

Mind a két csapatban akadtak olyanok, akik az ellenfélnél futottak be: Frank Lampard és Joe Cole az egyik, Scott Parker a másik oldalon. Kevesen gondolták volna, hogy a trióból utóbbinak lesz a legnagyobb esélye a győztes gól megszerzésére.

A West Ham United Craig Bellamy góljával szerzett vezetést, a kiegyenlítő gólt, már a második félidőben Nicolas Anelka szerezte meg. Scolari ismét őt állította a kezdő csapatba - ez nem meglepő. Drogbát viszont csak a második félidőben, Michael Ballack helyére küldte pályára, ez már viszont alkalmasint túlságosan merev ragaszkodás az elvekhez.

Scolari maga is értetlenkedett, mondván, a Chelsea-nek a Stamford Bridge az otthona, ott kellene igazán jól játszania, ám, a bajnoki mérkőzéséken nem megy. Még az sem túlzás, hogy a Chelsea éppen úgy játszott, mint hétközben a CFR Cluj ellen, ám akkor (elsősorban Drogba nagyszerű megmozdulásának tulajdoníthatóan) nyert. Most nem. A Kékek korábban 86 bajnoki mérkőzésen veretlenek maradtak saját pályájukon, ősszel már kétszer is kikaptak. Mi több, kilenc hazai bajnokijukon mindössze 13 pontot tudtak gyűjteni. Elszalasztották az esélyt, hogy újra megelőzzék a Liverpoolt a bajnoki tabella élén.

A Vörösök sem lehetnek túlságosan büszkék a Hull City elleni 2-2-re, noha Steven Gerrardot feltétlenül dicséret ileti a duplájáért. A csapat első számú célja a mostani szezonban a bajnoki címnyerés - de hogy az álom valóra váljon, meg kell nyerni közép- és kiscsapatok elleni hazai mecseket.

Ezek közül pedig a Pool immár sorozatban hármat is döntetlenre adott. Rafa Benítez nagyon várja már vissza Fernando Torrest, szerinte a Kölyök, akit nemrégiben a Barclay világméretű voksolásán a liga legnépszerűbb játékosának találtak Cristiano Ronaldo és Steven Gerrard előtt (lehet, hogy akkor a Liverpool meg a legnépszerűbb csapat?), nagyon hiányzik, elsősorban az ő hiányával magyarázható, hogy nem tudott nyerni ezeken a már emlegetett találkozókon a csapat.

Phil Brown, a Tigrisek - a vendégek - menedzsere azt mondta a meccs után, hogy a csalódottság nagyon enyhe kifejezés a lelkiállapotára, kétgólos vezetés után meg kellett volna nyerniük a mérkőzést. Különös csapata van: a Hull rengeteg döntetlen játszik, miközben azért idegenben rendre megmutatja, hogy képes felvenni a versenyt a legjobbakkal.

Az Arsenalt megverte, a Liverpoollal döntetlent játszott, a Man Unitedtől ugyan kikapott, de azért azon a meccsen is szerzett három gólt. Nagy szó, hogy Halmosi Péter szinte majdnem minden meccsre beszállhat ebbe a csapatba!

Az Arsenal a Boro ellen játszott döntetlent. Arsène Wenger, ellentétben a hétközi BL-mérkőzéssel, a legerősebb tizenegyét játszatta, de ez sem volt elég a győzelemhez. Az Ágyúsok a rangadókon általában jól szerepelnek, de sok pontot elszórnak a többin. A mostani döntetlennel az Aston Villa mögé kerültek.

Annak ellenére, hogy nem esett gól, jó meccset hozott a Manchester United fellépése a White Hart Lane-en. Heurelho Gomest sokat szidták a Juande Ramos-érában, Redknapp sem volt vele mindig elégedett, de a brazil az elmült héten sok bűnét feledtette.

A West Ham ellen, majd a Man United ellen is kiváló teljesítményt nyújtott. Ryan Giggs szabadrúgását, például, elképesztő, egykezes védéssel hatástalanította a 90. percben! Redknapp nagyon dicsérte a mérkőzés után, majd elárult az újságíróknak egy kulisszatitkot is:

"Nemrégiben elmentem Hollandiába, a PSV kapusedzőjéhez, beszélni akartam vele Gomesről. Azt mondta, ne idegeskedjem a kapus miatt, világklasszis. Akkoriban azt gondoltam, nyilván be van rúgva a kolléga, de leszerződtettem Gomes mellé Tony Parksot kapusedzőnek. S ez kamatozott. A kapus visszanyerte az önbizalmát. Ha továbbra is így véd, semmilyen gondunk nem lesz ezen a poszton."

Premier League, 17. forduló
Middlesbrough-Arsenal 1-1
Liverpool-Hull City 2-2
Aston Villa-Bolton 4-2
Manchester City-Everton 0-1
Stoke-Fulham 0-0
Wigan-Blackburn 3-0
Sunderland-West Bromwich 4-0
Tottenham-Manchester United 0-0
Portsmouth-Newcastle 0-3
Chelsea-West Ham 1-1
Az élcsoport: 1. Liverpool 38, 2. Chelsea 37, 3. Manchester United 32 (16), 4. Aston Villa 31, 5. Arsenal 30

Amilyen pocsék volt az idő, olyan jó volt a mérkőzés az olasz A liga vasárnapi esti találkozóján. A Juventus Alessandro Del Piero egy vitatható ítéletet követő tizenegyes-góljával szerzett vezetést, de ezt még Kaladze és Ronaldinho előkészítése után Pato kiegyenlítette.

Ám utána a Milan középső védelme szinte csődöt mondott, az első félidő további részében Chiellini és Amauri is a vendégek helyezkedési hibáját kihasználva vette be Abbiati kapuját. A második játékrészben is a Juve kezdett jobban, a Milan nem tudta birtokolni a labdát. Sissoko lövése után Abbiati még nagy bravúrral védett.

A fentiek ellenére a Milan Ambrosini révén, egy szerencsés lövéssel szépített. Nem sokáig éltek a piros-feketék reményei, Zambrotta egy rosszütemű szerelése után okkal kapta meg a második sárga lapját, majd Sissoko és Amauri összjátéka után a Juventus megszerezte a negyedik gólját. A Milan meg a hajrában örülhetett, hogy négy kapott góllal megúszta.

Ancelotti csapata immár kilencpontos hátrányban van az Interrel szemben - de nem ezért nincs esélye a bajnoki címre. Sokkal nagyobb baj, hogy a középső védők, sőt általában a védők játéka nem méltó azokhoz a célokhoz, amelyeket a vezetőség a csapat elé tűzött. S emellett szinte eltörpül az az egyáltalán nem apróság, hogy Gattuso egész idényre kidőlt, nesta hónapok óta nem játszik, s a Juve ellen Kaka is hiányzott.

Ha nehezen is, de győzött a listavezető Inter az utolsó helyre csúszott Chievo ellen az olasz bajnokság tizenhatodik fordulójában. Ugyancsak hat gólt hozott az Udinese-Lazio, ötöt pedig a Roma-Cagliari meccs.

Az Inter mindkét félidő elején gyorsan rúgott egy-egy gólt, az elsőt Maxwell, a másodikat Stankovic révén. 2-0-nál alig akadt olyan szurkoló a San Siróban, aki kételkedett a biztos győzelemben. A veronai vendégcsapat azonban váratlanul feltámadt, s Pallissier és Bentivoglio révén a második játékrész közepéig kiegyenlített.

Ahogy korábban már oly sokszor, ezúttal is Zlatan Ibrahimovic volt az Inter nyerő embere: a svéd csatár az utolsó bő tíz percben két gólt is szerzett. A második gólja különösen pazar lövésből született.

Az Udinese már 3-0-ra vezetett Di Natale két, valamint Quagliarella egy góljával a Lazio ellen, de nem tudott nyerni. A római vendégek Zárate, Diakité és Ledesma egy-egy találatával megszereztek egy pontot. Az Udinese sorozatban a hetedik bajnoki mérkőzésén maradt nyeretlen, ez idő alatt visszaesett a második helyről a tizenegyedikre.

Totti góljával vezetést szerzett a Roma a Cagliari ellen, de aztán a szárdok Conti és Jeda révén fordítottak. A Farkasok azonban már túljutottak az idény eleji krízisen: Perrotta góljával kiegyenlítettek, majd Vucinic a kilencvenedik percben a győztes gólt is megszerezte.

Serie A, 16. forduló
Juventus-Milan 4-2
Bologna-Torino 5-2
Napoli-Lecce 3-0
Inter-Chievo 4-2
Roma-Cagliari 3-2
Udinese-Lazio 3-3
Fiorentina-Catania 2-0
Genoa-Atalanta 1-1
Palermo-Siena 2-0
Reggina-Sampdoria 0-2
Az élcsoport: 1. Inter 39, 2. Juventus 33, 3. Napoli 30, 4. Milan 30

4

A Schalke közel is állt ahhoz, hogy a Bayern Münchennek kikaparja a gesztenyét, mégis az újonc Hoffenheim lett a Bundesliga őszi bajnoka. A bajorok szombaton csak döntetlent játszottak a Stuttgart vendégeként (a hazaiak játékosa, Khedira mindkét félidő utolsó percében szerzett egy-egy gólt), a hajrában nem bírták el, hogy Oddo vitatható kiállítása miatt csak tíz emberrel játszhatnak.

Ezek után a Hoffenheimnek elég volt egy hazai döntetlen is a nagy presztízsű cím megszerzéséhez. (A Bundesligában minden más topligánál gyakoribb, hogy az őszi elsőt avassák bajnokká az idény végén.) Ám nagyon nehezen találta önmagát az újonc. Mi több, a gelsenkircheni királykékek Gerald Asamoah góljával megszerezték a vezetést is.

A Hoffenheim csak a 72. percben egyenlített, Selim Teber szabadrúgásából. A török-német középpályásnak ez volt az első gólja az idényben. A Schalke egyébként kilenc emberrel fejezte be a mérkőzést, miután Jones az 59., Engelaar a 81. percben megkapta a második sárga lapját. A bíró a Schalke pályaedzőjét, Muldert és az egyik cserejátékost, Büskenst is elküldte a pálya mellől. Löw Zsolt ezúttal sem játszott a Hoffenheimben.

A Hoffenheim mellett a szezon másik meglepetéscsapata a Hertha, amely Dárdai Pállal a soraiban a Karlsruhe elleni győzelemmel zárta az őszt. Az előkelő harmadik helyen. A további két magyar játékos közül Hajnal Tamás Dortmundja a hatodik, Huszti Szabolcs Hannoverje pedig a tizenharmadik. Az első és az ötödik helyezett között mindössze egy győzelemnyi, azaz három pont a különbség.

Bundesliga, 17. forduló
Borussia Dortmund-Mönchengladbach 2-1
Stuttgart-Bayern München 2-2
Leverkusen-Cottbus 1-1
Hertha-Karlsruhe 4-0
Hamburg-Frankfurt 1-0
Werder Bremen-Wolfsburg 2-1
Bochum-Köln 1-2
Hannover-Bielefeld 1-1
Hoffenheim-Schalke 1-1
Az élcsoport: 1. Hoffenheim 35, 2. Bayern 35, 3. Hertha 33, 4. Hamburg 33, 5. Leverkusen 32