Kolonics György 1981-ben látott először kenut közelről. Amikor egy iskola csoporttal indult túrázni, azonnal beleszeretett a sportágba, egy év múlva pedig már igazolt sportoló volt. Az egyik legeredményesebb, legtapasztaltabb magyar kenus volt, világ- és Európa bajnoki érmek sokaságát tudhatta magáénak.

Az 1996-os atlantai olimpián egy arany- és egy bronzérmet szerzett Horváth Csaba párjaként. Sydneyben 2000-ben szó szerint viharos körülmények között szerezte meg egyéni aranyát.

A kétszeres olimpiai bajnok szerénysége, nyitottsága és kitartása miatt is példaértékű életet élt. Aki ismerte mind azt mondta, hogy a jelenkor sportolói között ő volt "a" magyar olimpikon.

Magyarország és a világ egyik legeredményesebb kenusának Csepel volt az otthona, edzője Ludasi Róbert szerint mehettek akár Ausztráliába, akár az Egyesült Államokba vagy a világ bármely pontjára, a magyar klasszis a csepeli Duna-ágon érezte jól magát.

Ez persze nem volt véletlen, hiszen hosszú évek óta mindig itt készült a versenyekre, ismert itt minden hullámot, innen készült Pekingbe is. A InfoRádiónak adott múlt heti nyilatkozatában is éreztette, hogy minden idegszálával a játékokra készült, hiszen ez lett volna az utolsó olimpiája.

Maximalistaként mindig a megfelelőre, a tökéletesre törekedett, tudta, hogy ez elengedhetetlen a sikerhez. Az olimpiát azonban már nem érhette meg. Otthonában, edzés közben, a csepeli pályán ért véget egy sikerekben hihetetlenül gazdag pályafutás, és egy rendkívül szimpatikus sportember élete.