Szalai Kriszta saját - hajléktalannak öltözve az utcán szerzett - tapasztalatait is felhasználva írta meg a 26 éve hajléktalanként élő nő történetét.

A színésznő az előadás keddi fotóspróbája után az MTI-nek nyilatkozva felidézte: nyáron hallott egy riportot a 62 éves Lakatosné Jutkával, aki olyan erőt adott neki, hogy úgy érezte, a történetét meg kell osztania másokkal is. Elhatározta, hogy interaktív monodrámát készít az életéről. Az előadásban a hajléktalan nő gondolatait osztja meg a közönséggel, a nézőket a darab elején és végén is bevonva az előadásba. A nézők már a díszlet összeállításában is részt vehetnek.

Szalai Kriszta elmondta, hogy Jutkával hasonlítanak egymásra, mindketten aktívak, ha rossz helyzetben vannak, a talpra állást keresik. Ő mint színésznő, mindig újabb üzenetet szeretne közvetíteni a társadalom felé.

Hogy teljesebb képe legyen az utcai életről, a színésznő októberben öt napot hajléktalannak öltözve, hajléktalanok között az utcán töltött. Átélte azt, amit első naptól fogva egy hajléktalan átél, hogy hogyan kap ételt, szállást, hol tud zuhanyozni. "A darabba beletettem a saját élményeimet is, azt, hogy mennyire nem kapnak munkát ezek az emberek" - tette hozzá Szalai Kriszta.

Elmondta, hogy az előadásban részt vesz az a fiatalember is, aki befogadta a Kálvin téren a hajléktalanok közé. A darabot később iskolákban is, és vidéken is játszani szeretnék, és az előadásokon a nézőknek alkalmuk lesz beszélgetni azokkal, akiknek az életét a színpadon bemutatja.

Mint kiemelte, a kirekesztettség, "a nem létezés" élménye volt a legerősebb tapasztalata az utcán töltött öt nap alatt. "Ahogy nem néztek rám, ismerősök észre se vettek. Jött a blokk, még a szemembe se néztek, mert valószínűleg akkor megismertek volna" - mondta.

Megdöbbentő volt számára megtapasztalni azt is, hogy nem kapott alkalmi munkát. Megpróbált utcaseprőkén, takarítóként dolgozni, de kinézete miatt, illetve mert nem volt lakcíme, nem lehetett.

A One homeless woman show - Egy hajléktalan nő show-ja alcímmel műsorra tűzött darab minden előadása alkalmával a befolyt jegybevétel egy részéből a hajléktalanok mindennapi problémáin próbálnak könnyíteni. A nézők ötleteit is várják arra, hogyan segíthetné az előadás elesett társainkat.

A darab címéről elmondta, hogy a fordulatot lezárásképpen használják az emberek: maradjunk annyiban, hogy velük nem kell foglalkozni, ezzel nincs dolgom, de - mint mondta - ha időben felemeljük, megfogjuk őket, akkor esélyt adunk.

A darab főhőse, Lakatosné Jutka az MTI-nek elmondta, hogy a Város Mindenkié civil csoport aktivistájaként Szente László vendége volt a Klubrádióban, ez a beszélgetés volt az, amely megragadta Szalai Krisztát. Többször találkoztak, és a beleegyezését kérte ahhoz, hogy monodrámát készítsen az életéből, felhívja a figyelmet a témára, mivel a társadalomban nagy az elutasítás a hajléktalan emberekkel szemben.

Elmondta: takarítást vállal, érdekképviseleti csoportban és érzékenyítő iskolai csoportban is dolgozik. "Azért mondtam el mindent Krisztának, mert végtelenül bíztam benne, hihetetlen erőt adott az egyénisége és a találkozásaink is, de nem számítottam erre. Számomra megdöbbentően csodálatos, amit kihozott ebből" - mondta, hozzátéve: ezt így felvállalni, végigvinni és bemutatni, nem kis munka. "Nemcsak a szöveget, az éneket tanulta meg, a mozdulatai vannak a színpadon, hanem az egészben benne a szíve. És ez a fontos nekem" - hangsúlyozta.

Mint mondta, bízik abban, hogy a többségi társadalom belátja, a hajléktalanoknak is joguk van az emberi élethez, egyre többen kiállnak mellettük, és nyomást gyakorolnak a politikusokra, hogy segítsenek rajtuk. Célja, hogy a többségi társadalmat meggyőzzék, hogy rajtuk kívül még nagyon sokan vannak egyre nehezebb helyzetben.