A magyar nyelvterületen általános hit volt, hogy napfogyatkozáskor valamilyen természetfeletti lény, többnyire egy állat eszi meg az égitestet - írja Róheim Géza a Magyar néphit és népszokások című könyvben. Szeged környékén ez volt markaláb (máshol markoláb), a csodafarkas, Máramaros vidékén pedig a virkolák, aki korábban ember volt, de a falu kiközösítette. A Balaton vidékén a kakas, Göcsejben a házi rágcsálók eszik meg a Napot, de volt olyan hiedelem, amely szerint a kereszteletlenül meghalt gyerekek lelke tehető felelőssé ezért az égi jelenségért.

Ponori Thewrewk Aurél Napfogyatkozások és történelem című tanulmányában az olvasható, hogy a Távol-Keleten a sárkányok étvágyának tudták be a napfogyatkozást, az Újvilág indiánjai pedig az egereket hibáztatták a félelmetes látványért.

Régen a világ minden táján nagy lármával, hangos zenéléssel próbálták elűzni a Napot fenyegető szellemeket. Feljegyezte a történetírás, hogy Periklész egyik katonája még a hajóba szállást is megtagadta egy napfogyatkozás miatt. Egy másik alkalommal viszont éppen a napfogyatkozás döntötte el egy csata kimenetelét.

A korinthoszi háborúban Ageszilaosz spártai király 394 augusztus 14-én egy 90 százalékos napfogyatkozásnak köszönhette a győzelmét a thébai, argoszi, korinthoszi és athéni szövetséges hadak ellen, mert azok jobban megijedtek a a sötétségtől, mint a spártaiak.

Ahogyan erről a csatáról, úgy számos más történelmi eseményről éppen azért tudunk pontos részleteket, mert a napfogyatkozás mindig rendkívüli esemény volt, ezért mindenhol pontosan feljegyezték és más eseményeket kapcsoltak hozzá. Árpád fejedelem és főserege Kárpát-medencébe való behatolásáról például azért tudunk részleteket, mert Bölcs Leó császár egyik krónikása feljegyezte, hogy Bizáncban, délidőben "a nappal éjjelre változott".