Az 1963-as lista meglepetése, hogy a korabeli francia elnök is az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között szerepelt. De Gaulle legismertebb műve akkoriban az 1954 és 1958 között megjelent Háborús emlékiratok három kötete volt.

Az irodalmi értékei miatt nagyra tartott, A reménység emlékiratai című memoárja később, nem sokkal halála előtt, 1970-ben jelent csak meg, amikor a tábornok már nem volt hatalmon. Nem de Gaulle volt az első politikus, akit a díjra jelöltek: 1953-ban Winston Churchill, Nagy-Britannia korabeli kormányfője kapta az irodalmi Nobel-díjat.

Az 1963-os, szűkített listáról röviddel a díjazottak hivatalos bejelentése előtt levették a francia tábornok nevét. A névsorban szerepelt az ír Samuel Beckett, aki 1969-ben, illetve a chilei Pablo Neruda, aki 1971-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Végül 1963-ban egy görög költőt, Jorgosz Szeferiszt tüntették ki a neves elismeréssel.

Évente mintegy hétszáz személyiséget kér fel a Nobel-bizottság, hogy tegyenek javaslatot, kik érdemlik meg a díjat, ezután a díjazottak nevének októberi közzétételéig apránként rövidítik a jelöltek listáját.