Észak-Korea korábban három kísérleti robbantást hajtott végre atomfegyverekkel, amelyek nagyjából a Hirosimára és Nagaszakira ledobott, összesen több mint 200 ezer ember életét kioltó bombáknak megfelelő hatóerejűek voltak. Phenjan szerdán jelentette be, hogy felrobbantotta első hidrogénbombáját, és bár a szeizmológiai adatok alátámasztottak egy nagyobb robbantást, annak típusát egyelőre lehetetlen megmondani.

Míg az atombombák működési elve - az atomreaktorokéhoz hasonlóan - a maghasadáson alapul, addig a hidrogénbomba vagy termonukleáris bomba az atomi részecskék egyesülését (magfúzió) használja ki. A csillagokban ugyancsak ilyen módon keletkezik energia.

"Gondoljunk csak arra, hogy mi történik a Napban" - példálózik Takahara Takao, a tokiói Meidzsi Gakuin Egyetem nemzetközi politikával foglalkozó oktatója. A hidrogénbomba technológiája sokkal kifinomultabb, és ha egyszer valakinek a birtokába kerül ez a tudás, hatalmas fenyegetést jelent a világra nézve. Akár egy interkontinentális rakétát is fel lehet szerelni vele.

Ez utóbbi tény fényében Észak-Korea burkoltan az Egyesült Államokat fenyegette bejelentésével - véli Szuzuki Tacudzsiro, a Nagaszaki Egyetem egyik kutatóintézetének professzora.

Ugyanakkor a hidrogénbomba előállításához mélyebb ismeretek és nagyobb mértani pontosság szükségeltetik, mint az atombombáéhoz, hiszen a felszabaduló energia is sokkal nagyobb - mutat rá Szuzuki. A hidrogénbomba is elkészíthető olyan kis méretben, hogy nukleáris robbanófejként felszerelhető legyen interkontinentális rakétákra.

A hidrogénbomba természetesen megtalálható a legkomolyabb nukleáris képességekkel rendelkező öt állam - az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Kína - fegyvertárában. A szuperbomba létrehozásán más országok is munkálkodhatnak, és az is előfordulhat, hogy egyesek titokban már szert is tettek a technológiára, annak ellenére, hogy egyetemes érdek az ilyen veszélyes fegyverek szállításának megakadályozása.

A termonukleáris bombát eddig sohasem vetették be, az első sikeres kísérleti robbantásokat az Egyesült Államok hajtotta végre az ötvenes években Ivy Mike és Castle Bravo névre keresztelt bombáival, majd a szovjetek következtek a sorban.

Az eddigi legnagyobb hatóerejű, 15 megatonna energiahozamú Castle Bravót víz alatt robbantották fel 1954. március elsején, és nemcsak három korallszirtet tarolt le, illetve 55 ezer Celsius-fokra hevítette a hőmérsékletet az óceán fölött, de a robbanás a 200 kilométerre fekvő Marshall-szigeteket is megrengette. A hét kilométer átmérőjű tűzgolyó 73 méter mély krátert vágott a zátonyon, a gombafelhő 100 kilométer magasra szállt és a radioaktív hamuból Ausztráliának és Japánnak is jutott. Emellett egy a kísérletről mit sem sejtő japán halászhajó legénysége akut sugárbetegséget kapott, mivel a robbantás közelében hajóztak.

A fentiek elkerülése érdekében az 1960-as évek óta a kísérleti robbantásokat föld alatt hajtják végre.

Terumi Tanaka, az atom- és hidrogénbomba áldozatainak szervezeteit tömörítő japán szövetség, a Nyihon Hidankjo vezetője az atomfegyverek betiltásáért folyó küzdelemnek szentelte életét, és megrökönyödve értesült az észak-koreai kísérleti robbantásról.

"Ez szertefoszlatja minden eddigi reményünket. Fel vagyok háborodva" - mondta.