A felpörgött kínai gazdaságtól tartó Egyesült Államok a Bush-kormányzat éveiben kivonta magát a kiotói jegyzőkönyv hatálya alól, és így az időszak úgy vonult be a történelembe, mint amikor Amerika nem volt hajlandó fellépni a globális felmelegedéssel szemben.

Al Gore, egykori alelnök ugyan sokkoló dokumentumfilmjével, a Kellemetlen igazsággal megpróbálta felrázni honfitársait, és az egyes amerikai városok és államok saját hatáskörben "klímabarát" intézkedéseket hirdettek meg, Washington makacsul ellenállt.

Az aktivisták most Hillary Clinton új külügyminisztertől várják, hogy kimozdítsa a holtpontról a kínai-amerikai klímavitát. Bush egyik érve a tétlenségre az volt, hogy amíg a világ második legnagyobb melegházi gáz kibocsátója, Kína nem vezet be korlátozásokat, addig az Amerika sem lép. Kína viszont nem akarta visszafogni programját, hogy a lakosság egyötödét kiemelje a szegénységből.

Peking ráadásul azzal érvelt: a széndioxidot döntően a fejlett ipari államok pumpálták a légkörbe, és Kínában az egy főre jutó üvegházi gáz-emisszió jóval alacsonyabb a nyugati szintnél, hozzanak hát áldozatokat a nyugatiak.

Az eredmény az volt, hogy az elmúlt nyolc évben a globális üvegházi gáz kibocsátás 40 százalékáért felelős Kína és Amerika egymásra mutogatott, miközben az Európai Unió próbált példát mutatni azzal, hogy a belső ellentéteket letörve radikális széndioxid kibocsátási korlátozásokat hirdetett meg.

A "zöld forradalmat" ígérő Obama kormányzathoz közeli washingtoni elemző műhely, a Brookings Institution szerint Kína és Amerika a nagy kérdések mellett a gyakorlati megoldásokra is koncentrálhatna.

Például közösen fejleszthetnének ki elektromos meghajtású autókat, dolgozhatnák ki energiatakarékos épületek terveit és a széndioxidot megkötő technológiát. Ez utóbbi azért is fontos, mert Kína és sok amerikai szövetségi állam is szénerőművekkel termel elektromos áramot - ami különösen felelős a széndioxid emisszióért.

Kína ugyanakkor azt akarja, hogy a nyugat adja át neki az úgynevezett "tiszta szén" technológiát - azt a módszert, amivel a szénerőművek szennyezését drasztikusan le lehet csökkenteni. Ez megint csak versenyhátrányt jelenthet a nyugati gazdaságoknak.

Elemzők szerint a másik gond az, hogy helyi szinten a kínai párfőnököket - akik gyakran gyártulajdonosok - a gazdasági növekedés ösztönzésére bátorítják. A demokrácia kínai értelmezése miatt pedig a helyi környezetvédő csoportok nem tudnak olyan befolyást szerezni, amivel nyomást tudnának gyakorolni rájuk.