A nyugat-franciaországi Libourne kisvárosban meghozott precedens értékű döntést a bíróság azzal indokolta, hogy a vizsgálatokból kiderült: a gyár bezárására szűk pénzügyi megfontolásokból került sor, hiszen az Arena saját bevallása szerint nyereségesen működött Franciaországban. Azt is kiszámították, hogy a kínai és tunéziai gyártással a cég fürdőruhánként mindössze 64 eurócenttel keres többet.

Az ügy érdekessége, hogy a bíróság elemezte a cég franciaországi tevékenysége megszüntetését közvetlenül megelőző időszakban történt tulajdonosi döntéseket is, és megállapította: nem sokkal a gyár bezárást megelőzően az Arenát előre kitervelt módon, azért adták el az 550 millió eurót kezelő olasz BS Private Equity Holding befektetési alapnak, hogy a delokalizációt végrehajthassák.

A bíróság szerint magától értetődően csökkenni fognak a kiadásai és nagyobb árrést érhet el az a cég, amelyik termelését olyan országba viszi, ahol alacsonyabb bérért tud dolgoztatni, kihasználva esetleg azt is, hogy ott a franciánál gyengébb a dolgozók szociális védelme, a testület szerint azonban ez önmagában még nem elegendő gazdasági indok a felmondáshoz. Ami az Arena esetében azt jelenti, hogy a francia alkalmazottai elbocsátásának "nem voltak valós és komoly okai".

A bíróság mindezeket figyelembe véve az Arenát arra ítélte, hogy fejenként 50 ezer eurót fizessen a 2007 márciusában elbocsájtott felpereseknek. A gyár volt alkalmazottai üdvözölték a bíróság döntését, amely szerintük elejét veheti annak, hogy a cégek egyszerű tárgyakként kezeljék dolgozóikat. Az Arena képviselői egyelőre csak annyit nyilatkoztak, hogy ők teljes egészében betartották a francia törvényeket, és élni fognak fellebbezési jogukkal.