Bush a washingtoni külügyminisztériumban, diplomaták és elemzők előtt elmondott beszédében - amely az elmúlt négy évben az első nagyobb szabású, az Egyesült Államok kubai politikáját felvázoló elnöki állásfoglalás volt - szükségesnek mondta a szigetország elleni amerikai embargó fenntartását, egészen addig, amíg meg nem bukik az ottani rendszer.

Utalt arra, hogy a washingtoni kongresszus nemrégiben újabb anyagi forrásokról döntött a kubai demokratizálódás támogatására, majd leszögezte: a külvilágnak félre kell tennie nézetkülönbségeit, s segítenie kell a kommunista sziget lakosságát, hogy végre szabad társadalommá válhasson. "A mai ellenzékiekből lesznek a nemzet vezetői, s amikor majd beköszönt a szabadság, bizonyosan emlékezni fognak, kik álltak ki mellettük" - szögezte le az amerikai elnök.

Bush beszédében közvetlenül a kubaiakhoz fordult, azt bizonygatva nekik, hogy képesek megváltoztatni sorsukat. S még a kubai haderőnek is üzent: mint mondta, ennek tagjai egykoron hittek a forradalomban, de most láthatják annak csődjét...

Az amerikai elnök a demokratikus átalakulás elősegítésére néhány konkrét lépést is bejelentett. Közölte, hogy a washingtoni vezetés tárgyalásokat kezd más országokkal egy Kubát szolgáló "nemzetközi szabadság-alap" létrehozásáról. Ebből az alapból a szigetország infrastruktúrájának javítását és más terveket finanszíroznának, de csak a demokráciába való átmenet után.

Egyben kérte a világ országait, különböző akciókkal (például nagykövetségi meghívásokkal, a nem kormányzati szervezetek és a kubai civil csoportok közötti kapcsolatfelvételek segítésével) mutassák meg, hogy támogatják a szigetország ellenzéki mozgalmát.

S végül kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Államok különböző szervezetek közvetítésével számítógépeket, internet-hozzáférést adna kubai diákok számára - de csak akkor, ha a havannai kormány feloldja a világháló használatára vonatkozó jelenlegi korlátozásokat.