Egy új korszak kezdődött, ahol az addig láthatatlan praktikák is napvilágra kerültek, és komoly pénzügyi következményekkel jártak. A régi világban ha egy ország 10 százalékos vámot vetett ki, a másik ország is 10 százalékkal válaszolt. Trump azonban új képletet alkalmazott: minél nagyobb az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya egy országgal szemben, annál magasabb a vám.

Ez a radikális változás rávilágított egy mélyebb igazságra: a világkereskedelem valódi akadályai nem mindig látványosak. A címlapokon szereplő vámok mögött egy sokkal kiterjedtebb, rejtett rendszer működik. Ezek a nem vámjellegű akadályok halkak, alattomosak, de döbbenetesen hatékonyak. Iparágakat formálnak, ellátási láncokat írnak át, és milliók mindennapi életét alakítják.

A szűkösség politikája: kvóták

A kvóta a legegyszerűbb, de legnyersebb eszköz a nem vámjellegű akadályok arzenáljában. Lényegében egy mesterséges korlát. Egy ország csak meghatározott mennyiségű árut enged be a piacára, függetlenül attól, hogy lenne rá kereslet.

Az Európai Unió évtizedekig példát mutatott erre a cukorpiacon. Előnyhöz juttatta a korábbi gyarmatokat, miközben erősen korlátozta például Brazíliát. Az eredmény? Az európai fogyasztók drágábban vásároltak, a fejlődő országok pedig piacot vesztettek.

Importlabirintus: behozatali engedélyek

Az engedélyeztetés lehet az egyik legkifinomultabb fegyver a piacok lezárására. India példája tankönyvi eset. Az 1991 előtti időszakban szinte minden árucikk importjához hosszadalmas engedélyeztetés kellett, amely a vállalkozások innovációját fojtotta el. Mire egy számítógép engedélyt kapott az országba lépésre, a világ már rég túllépett rajta. India a világ egyik legnagyobb tehetség-tartalékával évtizedekkel maradt le az informatikai forradalomról.

Rejtett protekcionizmus: szabványok

A műszaki szabványok első pillantásra észszerűnek tűnnek. Növelhetik a biztonságot, az egészségességet, támogathatják a környezetvédelmet. De a háttérben gyakran kegyetlen gazdaságpolitikai érdekek húzódnak.

Brazília például külön szabványokat vezetett be az autóiparban, így évtizedeken keresztül megakadályozta, hogy olcsóbb és jobb külföldi autók áraszthassák el a piacot. A nyertesek? A hazai ipar. A vesztesek? A fogyasztók.

Standardok: piacvédelem álruhában

Talán egyetlen olyan nem vámjellegű korlátozás sem vált ki annyi vitát, mint az egészségügyi szabályozások. Bár a közegészségügyi aggályok jogosak, az erre hivatkozó korlátozások könnyen komoly kereskedelmi akadályokká alakulhatnak.

Az Európai Unió 1999-ben betiltotta a hormonkezelt amerikai marhahús importját, egy olyan döntéssel, amely a fogyasztóvédelem zászlaja alatt gyakorlatilag teljes ágazatokat zárt ki az európai piacról. A WHO és WTO ellenérvei süket fülekre találtak, a piacvédelem fennmaradt.

Állami dopping: támogatások

Kevés eszköz olyan hatékony a kereskedelem torzítására, mint az állami támogatások. A hazai termelők költségeinek mesterséges csökkentésével a támogatások gyorsan felboríthatják a globális piacok egyensúlyát.

A kínai napelemipar dömpingáron árasztotta el a világot, köszönhetően a bőséges állami támogatásoknak. Európai és amerikai gyárak zártak be, munkahelyek szűntek meg, piacok omlottak össze. Mindez kereskedelmi vitákhoz és megtorló vámokhoz vezetett.

Báránybőrre bújt farkas: önkéntes exportkorlátozások

A globális kereskedelem világában néha nem a vámok, kvóták vagy szabványok szabják meg a játékszabályokat, hanem a finoman kikényszerített „önkéntes” korlátozások. Ilyenkor az importáló ország rábírja a partnerországokat, hogy maguk csökkentsék exportjukat.

Emlékezetes példa erre Japán és az Egyesült Államok esete 1981-ből, amikor Japán „vállalta”, hogy visszafogja autóexportját Amerikába. Csakhogy a szigorítás nem a japán ipar gyengülését hozta, hanem ennek pont ellenkezőjét. A japán gyártók áttértek a prémium kategóriás autókra, amelyeken nagyobb a haszonkulcs. Így születhettek meg olyan legendás márkák, mint a Lexus és az Acura. Azaz a korlátozásból hosszú távon a japán ipar került ki győztesen, megerősítve jelenlétét az amerikai piacon.

Az idő, mint stratégiai eszköz: bürokrácia

Nem minden kereskedelmi korlátozás jelenik meg törvényekben vagy jól látható vámok formájában. A láthatatlan falakat néha a bürokrácia húzza fel. Lassú engedélyeztetés, érthetetlen szabályok, önkényes dokumentációs követelmények. Ezek a rejtett akadályok képesek éppúgy megfojtani a nemzetközi áruforgalmat, mint a legszigorúbb vámtarifák.

Nigéria keserű példája megmutatja, hova vezet a bürokratikus bénultság. A lagosi kikötőben egy-egy áru vámkezelése akár több mint harminc napig is elhúzódhat. Mindeközben a szomszédos Benin néhány nap alatt elintézi ugyanezt. A nigériai vállalkozások így kénytelenek drága kerülőutakat választani, vagy heteket várni az árura, ami magasabb fogyasztói árakat és kisebb gazdasági mozgásteret eredményez.

A címkék labirintusa: származási szabályok

A származási szabályok elsőre ártalmatlannak tűnnek. Csupán azt kell eldönteni, hol készült egy termék. A valóságban azonban ezek a szabályok valóságos jogi és logisztikai útvesztőkké válhatnak. A kereskedelmi megállapodásokban kulcsszerepet játszanak, hiszen ettől függ, hogy egy termék részesülhet-e vámkedvezményben vagy kedvező elbánásban. Minél bonyolultabb a szabályrendszer, annál nagyobb terhet ró a vállalatokra, amelyek gyakran kénytelenek drágább és ésszerűtlenebb beszerzési döntéseket hozni.

Az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény (NAFTA) autóipari szabályozása klasszikus példája annak, hogyan válhatnak a jó szándékú intézkedések önsorsrontóvá. A 62,5 százalékos regionális tartalmi előírás miatt az amerikai gyártók kénytelenek voltak mesterségesen magas helyi értéktartalmat biztosítani. A szabad kereskedelem fellendítése helyett így sokszor merev beszerzési láncok alakultak ki, a gyártók nem tudtak a világ legjobb áron elérhető alapanyagaiból vásárolni, és a rendszer végül épp a rugalmasságot ölte meg a globális kereskedelemben.

Bankjegybilincsek: a devizaszabályozás

A globális kereskedelem egyik kevésbé látványos, ám annál pusztítóbb akadálya a devizakorlátozás. Még ha az áruk elvileg szabadon áramolhatnának is, a pénzügyi akadályok könnyedén megakaszthatják a kereskedelmet. Amikor egy ország hatóságai korlátozzák a külföldi fizetőeszközhöz való hozzáférést, a vállalatok gyakran képtelenek kifizetni az import ellenértékét.

Venezuela drámai példát szolgáltatott erre a 2010-es évek elején. Az ország olajbevételei zuhanórepülésbe kezdtek, a költségvetési hiány megugrott. A kormány válasza az volt, hogy gyakorlatilag elzárta a dollárhoz jutás lehetőségét. Az eredmény lesújtó volt. A boltok polcai kiürültek, az alapvető árucikkek eltűntek, a gazdaság működése megbénult.

Állami vásárló: a közbeszerzés mint védelem

A kormányok a világ legnagyobb vásárlói közé tartoznak. És ez a vásárlóerő óriási befolyással bír a piacok formálására. Nem csoda, hogy a politikai döntéshozók gyakran élnek ezzel az eszközzel a hazai ipar védelmében.

Az Egyesült Államokban már 1933-ban megszületett a híres Buy American Act, amely kötelezővé tette a szövetségi ügynökségek számára, hogy hazai termékeket részesítsenek előnyben a közbeszerzéseknél. Az évek során ez a szabályrendszer egyre szigorúbbá vált, fokozatosan kiszorítva a külföldi cégeket a legjövedelmezőbb állami beruházásokból.

Európai cégek rendszeresen tapasztalják ennek a csendes protekcionizmusnak a következményeit. Hiába kínálnak jobb technológiát vagy olcsóbb megoldásokat, gyakran kizárják őket például az amerikai vasútfejlesztési projektekből.

A globális kereskedelem színpadán nem csupán a vámok jelentenek akadályt, Sok esetben sokkal alattomosabb, láthatatlan gátak szabják meg, ki léphet be a versenybe, és ki reked kívül. Ezek a nem vámjellegű akadályok Lagos kikötőjétől a detroiti autógyárakig, az európai tejgazdaságoktól a tokiói gyártósorokig formálják a valóságot. Hol árakat emelnek, hol versenyt torzítanak, de mindig ugyanazt az eredményt hozzák. Befolyásolják, hogy mely vállalatok és nemzetek képesek boldogulni a globális piacon.

Ahogy a világgazdaság egyre összetettebbé válik, úgy nőnek ezek a rejtett falak is. Magasabbak lesznek, bonyolultabbak, kifinomultabbak. Bár a vámokról szólnak a híradások, a XXI. század kereskedelmi háborúit a háttérben vívják meg: szabványokkal, engedélyekkel, közbeszerzési szabályokkal. Ha valóban érteni akarjuk, hogyan működik ma a világgazdaság, meg kell tanulnunk átlátni ezen láthatatlan akadályokon, mert ezek alakítják a jövő lehetőségeit.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője és a BCE docense