Az inflációs ráta 2023 januárjában 25,7 százalék volt Magyarországon, míg jelenleg a jegybanki célsávon belül van. Isépy Tamás azt mondta az InfoRádió Aréna című műsorában, hogy a legtöbb elemző várakozása szerint ez az adat nem változik jelentősen a következő időszakban, vagyis 4,4 százalék környékén maradhat 2024-ben. Hozzátette: a gazdasági növekedés viszont magasabb lehet a korábbi előrejelzésekhez képest, 2 és 3 százalék közötti emelkedés prognosztizálható. Mint fogalmazott, a költségvetési deficit már „egy nehezebb terület”, pillanatnyilag nagyon sok még a kérdőjel. Az államadósság tekintetében azonban „összejöhet” a csökkenő pálya.

Madár István, a Portfolio elemzője ahhoz hasonlította a magyar gazdaság elmúlt négyéves helyzetét, mint amikor „egy irgalmatlan, elvadult tóparti bulin mindenki csúnyán berúgott, majd jön a másnapos fázis”. Emlékeztetett, hogy az elmúlt években a koronavírus-járvány, az energia- és forintárfolyam-válság, valamint az inflációs krízis is „meglegyintette” a magyar gazdaságot. „Elkezdtünk kijönni ezekből a válságokból, hiszen visszaestek az energiaárak, sikerült véget vetni a bérek, keresetek durva elinflálódásának, valamint helyreállt a külső egyensúlyunk. Sokan voltak abban a hitben az előző hetekben, hogy most már nincs olyan nagy baj, és innentől fogva el tudunk kezdeni növekedni” – magyarázta a szakértő.

Úgy véli, mostanra stabilizálódni látszott a hazai gazdasági helyzet, amiből a legtöbb elemző azt szűrte le, hogy egy dinamikus időszak következhet. Felidézte, hogy nemrég még a magyar kormány is 4-5 százalékos gazdasági növekedést lengetett be erre az évre. „Most viszont már sokkal inkább azt tapasztaljuk, hogy az említett másnaposság bizony nem a déli órák állapota, hanem még csak a reggel 8-9 órás, amikor még mindenki rosszul van egy kicsit, amit jól jelez, hogy nem akar annyira fogyasztani a lakosság” – fejtegette Madár István.

A Portfolio elemzője elmondta: kiderült, hogy a magyar gazdaság jelenleg az exportra sem tud igazán lendületesen termelni, ami megint csak azt igazolja, hogy „eléggé döcögősen indul ez a másnap”. Ezzel magyarázza azt, hogy már nem olyan bizakodók a szakértők, mint a 2023-as év végén vagy az idei esztendő elején,

az előrejelzések pedig már csak 2-2,5 százalék körüli növekedést tartanak valószínűnek.

Nem kedvez a kitörési lehetőségeknek, illetve a konszolidációnak, hogy a külső környezet sem támogató, továbbá nem nő a lakossági fogyasztás, miközben idén jelentős reálbér-növekedés várható. „A 4-5 százalékos infláció mellé be fog jönni egy tíz százalék feletti nominális bérnövekedés, vagyis a reálbér-növekedés akár nyolc százalék körüli is lehet ebben az évben” – tette hozzá.

Nem a gazdaságpolitika nyújtja a legnagyobb segítséget

Madár István úgy kalkulál, hogy a reálbér-növekedés előbb-utóbb „meg fogja lökni” a lakossági fogyasztást. Az export ugyanakkor megítélése szerint szenved, a felvevőpiac „nincs túl jó bőrben”, igaz az év második felében kedvező fordulat várható ezen a területen is. Mint fogalmazott, „a vártnál döcögősebben indult az év”, idővel azonban tisztulhat a kép, és

a közeljövőben dinamikus pályára állhat a magyar gazdaság. Ha ez így lesz, akkor pedig javulhat az életszínvonal is.

Az elemző szerint rövid távon fékezheti ezt a pozitív folyamatot, hogy „a gazdaságpolitika nem igazán tud sok segítséget nyújtani ebben”.

Madár István kifejtette: a forint továbbra is ingatag, az inflációval kapcsolatban sem lehet még megnyugodni, illetve tetézi a bajokat, hogy „Európa egyik legnagyobb költségvetési hiányával futunk”. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a magyar költségvetés általában a választási ciklusok finisében rendeződik valamennyire, szerinte ez így lesz 2026-ban is. „Ilyenkor azért a költségvetések az álmoskönyv szerint nem nagyon szoktak szigorodni” – mondta.

A sokkhatásokra nem lehet felkészülni

A Portfolio elemzője szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a háborúk okozta nagy krízisek vagy éppen az energiaválság miatt manapság sokkal nehezebb világgazgazdasági előrejelzéseket készíteni, mint korábban. Emlékeztetett, hogy a 2007-2009-es pénzügyi világválságig az úgynevezett Great Moderation (Nagy Mérséklődés) időszakában volt a világgazdaság, ami ráadásul számos helyen kitolódott egészen a koronavírus-járvány kitöréséig. Ebben a periódusban stabil eredményeket jeleztek a gazdasági mutatók, nem volt nagy kilengés az infláció vagy a GDP-növekedés tekintetében, és akkoriban igazából szinte csak tizedszázalékokon vitatkoztak egymással a közgazdászok egy-egy előrejelzésnél. Azóta azonban „több sokkhatás is érte az egész világot”, amelyek különböző strukturális változásokat idéztek elő és „durván megrángatták” a világgazdaságot.

Madár István figyelmeztetett, hogy még mindig nem tértünk vissza a Great Moderation korszakhoz, és számos szakértő szerint nem is fogunk egyhamar. A válságok és a krízishelyzetekkel együtt járó jelentős beavatkozások, változások miatt sokkal több váratlan dologgal, fejleménnyel kell számolnia egy gazdasági elemzőnek,

nem egy esetben nem is lehet előre látni egy-egy ilyen nagy horderejű eseményt, körülményt.

Éppen emiatt mostanában is csak találgatnak az illetékesek azzal kapcsolatban, hogy lesz-e újra olyan „inflációs sivatag”, mint 2019 előtt, vagy hogy jöhetnek-e még olyan gazdasági sokkhatások, amelyek adott esetben „cikkcakkossá” tehetik a gazdaság teljesítményét.

Néha megszólal a vészcsengő

Az elemző hozzátette: most az látszik, hogy „inkább kifelé jövünk ebből a zűrzavaros, zivataros időszakból, a legtöbben kisimulást várnak, ugyanakkor időnként sokak fejében megszólal a vészcsengő, hogy bármikor beüthet egy újabb válság a magas kamatok, a nagy adósságok vagy valamilyen váratlan gazdasági, geopolitikai esemény, esetleg egy újabb világjárvány miatt”. Ebből a szempontból számos gazdasági szakértőnek vannak komoly kételyei,

az előrejelzések tekintetében pedig minden korábbinál bizonytalanabb a mostani helyzet.

Isépy Tamás elmondása szerint minden sokkhatás más és más, ezekre nem lehet előre felkészülni, illetve attól, hogy átvészeltünk vagy kezelni tudtunk egy adott időpontban jelentkező válságot, még nem jutott a birtokunkba egy olyan recept, amely alapján legközelebb biztosan eredményesen, hatékonyan fel tudunk lépni egy újabb krízis ellen. A Századvég makrogazdasági üzletágvezetője kifejtette: akár száz évig visszamenőleg is meg lehet nézni, hogy egy ország vagy régió hogyan reagált az inflációs sokkokra, vagy hogy egy kiemelkedő inflációs adat után miként tért vissza az infláció egy nyugodtabb periódusba.

Nagyon elérő hatásokat, begyűrűző folyamatokat és intézkedéseket lehet találni a régmúltban, de ezeket a válságkezeléseket nem minden esetben lehet úgy megtanulni vagy elsajátítani, hogy azokhoz majd bátran hozzá lehet nyúlni később, egy újabb gazdasági sokknál, mert nem biztos, hogy ismét eredményesnek bizonyulnak.

Hogyan készülnek az előrejelzések?

Isépy Tamás megjegyezte: az elemzők folyamatosan új tapasztalatokat szereznek, de nagyban megnehezíti a munkájukat, hogy szélsőséges gazdasági események történhetnek évente, tízévente vagy százévente is, így pedig nehéz pontos vagy megközelítőleg pontos előrejelzéseket tenni. Az inflációs helyzettel kapcsolatosan azt mondta, az elmúlt időszakban hozzászoktunk a nulla százalékos kamatkörnyezethez, a nagyon alacsony inflációs környezethez, az energiaár-emelkedések és a hozzájuk kapcsolódó egyéb kedvezőtlen hatások pedig megmutatták, hogy időnként kiugró inflációs rátával is kell számolni.

Felidézte, hogy nem is olyan régen, az 1990-es években 30 százalék körüli infláció volt idehaza, ami elég hosszú ideig kitartott,

az elmúlt időszakban viszont „visszanavigálódtunk a jegybank inflációs célsávjába”.

Isépy Tamás végül elmondta: rendkívül nehéz pontos becsléseket meghatározni, az elemzők és a modellezők bizonyos szcenáriók, forgatókönyvek mentén próbálnak gondolkozni, és ezek alapján készítenek előrejelzéseket például az energiaárakra vagy az inflációs környezetre vonatkozóan. Mindezek után felállítanak négy-öt forgatókönyvet, illetve lehetséges kimenetelt, és ezek közül választják ki végül azt, amelynek megítélésük szerint a legnagyobb valószínűsége.