A román kormány területi képviselője felidézte, hogy a bányakatasztrófa utáni időszak nagyon nehéz és intenzív volt, és bár mára csökkent a történések intenzitása, továbbra is nagyon nehéz a helyzet, megmutatkoznak a tragédia középtávú gazdasági és társadalmi hatásai.

Petres Sándor szerint a román hatóságok próbálják elvégezni a sóbánya környéki terület stabilizálásához és egy újabb katasztrófa megelőzéséhez szükséges munkálatokat. Ezek között az Országos Sóipari Társaságnak (Salrom) a Korond-patak medrének megerősítésére vonatkozó és a Román Vízügyi Hatóságnak a patak elterelésére irányuló munkálatait, valamint árvízvédelmi beruházásait említette.

Elmondta: állandó kapcsolatban állnak a helyi önkormányzattal és a tragédia által érintett emberekkel, és

elismerte, hogy a parajdi helyzet „egyáltalán nem jó”.

Petres Sándor felidézte, hogy a tavalyi katasztrófa után leginkább a tehetetlenség érzése uralkodott el rajta, mivel három hét intenzív erőfeszítés után minden, amit korábban elértek, odaveszett. Hozzátette: a tehetetlenség és csalódás érzése annak az időszaknak is szólt, amikor még lehetett volna tenni a sóbánya megmentéséért, de ez nem történt meg.

A székelyföldi sóbányát 2025. május 6-án zárták be vízszivárgás miatt, melyet az előző napok heves esőzései okoztak. A helyi vészhelyzeti bizottság május 8-án veszélyhelyzetet hirdetett. Pár hétre rá, május 27-én már ömlött a víz a sóbányába, miután az esőzések nyomán megduzzadt a Korond-patak, és megsérült a medrét védő geofólia. Két nap után fel kellett adni a föld alatti védekezést, a betörő víz teljesen elöntötte a regionális turizmus motorjának számító létesítményt.

A parajdi sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt, amelyet évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függött.