Az akciózásnak, a leárazásnak vannak írott és íratlan szabályai is, tehát van mire figyelni, ha valaki vásárlóként akciós árut keres, vagy boltosként akciót hirdet.

Árháború - jöhet a zsebszámológép

Az akció az árengedményről szól, nyilván ez a kulcskérdés. Így a legfontosabb, hogy a vásárló megtudja, mennyit is nyer vele - olvasható a blokk.com cikkében.

A jogszabályok előírják, hogy a boltos, szolgáltató köteles azt az árat feltüntetni, amit végül a pénztárban ki kell fizetni. De hát egy akciónál ez így kevés lenne, ezért a boltosok gyakorlata, hogy feltüntetik a régi árat is, persze áthúzva,

és a leárazás százalékos mértékét is. És amelyik vásárló nem rest, utánaszámolhat a boltosnak, pontos-e az akciós számvetés.

Ugyanannak a portékának - akciótól függetlenül is - ugyanabban a pillanatban nem lehet többféle ára. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a reklámban, reklámújságban, bolti reklámfeliraton, a polcon az árcímkén, a kifüggesztett árjegyzéken, vagy magán a terméken ugyanannak a végső eladási árnak kell lennie. És a lényeg: bármilyen eltérés esetén a vásárló csak a legkisebb árat köteles kifizetni.

És akkor ott a nyugta. Bizony előfordult már, hogy az akciós áru a polcon még olcsó volt, de a pénztárnál már nem annyira, vagy egyáltalán nem. A boltos széttárja a kezét és arra hivatkozik, hogy az informatikai rendszere még nem lett átállítva. Ez lehet, csak éppen a vásárlónak ehhez semmi köze. Vissza kell kapnia az árkülönbözetet.

Nincs értelme a boltosnak már az akció kezdete előtt feltüntetnie a polcokon az új árakat, bár tudott dolog, kevés a munkaerő, nehéz jól beosztani a feladatokat. Ez megtévesztő lehet, hiszen a vásárló azt hiheti, hogy már olcsóbban lehet megvenni a leárazott terméket. És ha már ki van írva egy kisebb ár, akkor az előbbiek miatt az már él. Más kérdés természetesen az, ha egy reklámban pontosan megjelöli a boltos a leárazás kezdetének az időpontját.

Igen, létezik az akcióban is az egységár. Erre nagyon érdemes odafigyelni, mert az akciónál ezt is át kell írni, tehát az egységárra is igaznak kell lennie a meghirdetett engedménynek

(egységára annak van, amiből például több darab van egy megbonthatatlan csomagolásban, vagy ki kell mérni, vagy különböző súlyú, vagy űrtartalmú kiszerelésben árulják).

Az egységár fontos akkor is, amikor ott vannak az egyet fizet, kettőt kap, vagy +10% ingyen jelölésű reklámakciók is. Itt különösen izgalmas az egy darab, vagy a 100% ára, van mit mivel összevetni.

Van, aki az akcióban kapkod, micsoda bomba vétel, de ilyenkor is aranyszabály, hogy érdemes több boltot is megnézni, a net, vagy az összegyűjtött akciós újság erre remek lehetőség, erre érdemes időt szánni.

Jöhet a nagyító is

A reklámokban az "akár", "-ig" szócskákra sem árt odafigyelni, egyszerűen azért, mert ez nem virít úgy messziről, mint a leárazás mértékét jelző szám. Tehát messziről tűnhet úgy is, hogy minden akárhány százalékkal olcsóbb, miközben nem minden, de az már kisebb betűkkel íródott ki. A vásárlók persze rutinosak, és tudják ezt, de a nagy rohanásban már nem biztos, hogy mindig odanézünk.

A kereskedő egyébként azt és olyan mértékben áraz le, amit és ahogyan akar, persze az előírások megtartása mellett.

És a különböző kuponfeltételekre sem árt odafigyelni, mikor, milyen feltételekkel vásárolhatók le. A boltos megteheti, hogy kiköti, több kedvezmény egyidejűleg nem vehető igénybe (tehát egy kedvezményre jogosító kupon bármilyen akciós áru megvásárlására már nem használható fel). Ez nem jogellenes, ha a vásárló előre tájékozódhat erről.

Gyakoriak a különböző időszakhoz kötött kuponos levásárlási lehetőségek. Itt az időszak végére érdemes odafigyelni, amit persze meg is kell jelölnie a boltosnak, szolgáltatónak, de élni is csak addig lehet vele.

Célszerű megnézni azokat az akciókat, amikor ajándékot, vagy nagyobb kiszerelést ajánl a boltos, vagy éppen a bolton keresztül a gyártó. Érdemes utánanézni, hogy ajándék nélkül mennyi az ár, vagy az egységár.

Szaladok, de nyitáskor nincs

Csalóka is lehet a csalogató reklám. A legnagyobb csalódás, ha az akció első napján már nyitáskor sincs ott a hőn áhított árucikk a boltban. Vagy nagyon is hamar elkapkodják. A boltosnak viszont előzetesen számolnia kell, hogy a meghirdetett árengedmény milyen forgalmat vonzhat és megfelelő árukészlettel erre fel is kell készülnie.

Ha előre látható, hogy a meghirdetett akcióhoz kevés lesz a készlet, vagy a beszerzés pótlásának lehetősége, az hiba.

De ne mindig a boltost szidjuk, előfordul, hogy a gyártó, szállító késik valami miatt. Erről persze illik tájékoztatni a vásárlót is.

Előfordulhatnak persze őrült akciók, amikor nem várt ütemben pillanatok alatt viszik a nyilván alaposan leárazott cikkeket, de hát ez már a hatóság dolga lehet, vajon mit lehetett előre sejteni mindebből. Azért a vásárló is tud váratlant produkálni.

Sok boltos odabiggyeszti, hogy az akció a készlet erejéig tart. Hát ezért nagyon gyenge nem lehet.

A web egy kicsit más

Más a web, ott bizony másodpercek alatt is elfogyhat bármi, ilyen a net, ez ellen nincs gyógyír. De a webáruháznak is számolnia kell azzal, mi várható, ha árengedményt hirdet. Célszerű pontosan behatárolnia az akció kereteit, ami persze a vásárló számára is támpontokat jelenthet és így senkit sem ér csalódás.

Némi mentsvár a készlet erejéig című történet a weben is, vagy éppen az akcióra jelölt termék darabszámának a megadása, ilyenkor a vásárló is már előre számolhat azzal, hogy a meghirdetett akciós áru hamar elfogyhat.

Fontos, hogy a 14 napos kötelező elállási jogot nem érinti az árleszállítás.

Csere-bere akció idején

Hát igen, a csere-bere és az akciózás hullámai összecsaphatnak. Szép történet például, amikor a vásárló visszabaktat a boltba a csere-berére szánt portékával, amit még az akció előtt vett és most akciós cuccokból szeretné levásárolni annak árát.

Ebben az esetben nagyon fontos, hogy korábban mit vállalt a boltos. A csere-bere nem kötelező, de ha korábban vállalta, akkor csinálnia kell. De azt kikötheti, hogy a nem akciós termék esetében akciósat már nem ad, persze előre.

De hát jól is járhat a vásárló, ha korábban egy csere-bere során kapott vásárlási utalványt akcióban vált be.

Nem szerencsés akciók

Nem szerencsés a vásárlót arra biztatni, hogy gyorsan döntsön, különben lemarad az akcióról, miközben ez nem igaz, mert például van belőle készleten bőven és a boltos hosszabb akciós időszakkal számolt eleve.

A végkiárusításnak is lehet némi hamis kicsengése, így becsapva érezheti a vásárló magát, ha a bolt később nem zár be, vígan ügyködik tovább.

Az akciós árut nem szerencsés követhetetlen módon a polcra helyezni, összemosva a nem leárazott cikkekkel. Az akciós jelölésnek egyértelműnek kell lennie, az árcédulának kapcsolódnia kell a termékhez, nem célszerű az akciós táblát, vagy az árcédulát mindenáron egy kupac leárazott és nem leárazott cucc közepére tenni.

Hát igen, a legdurvább, ha már a kirakatban ott van az akcióra utaló reklámfelirat, akkor jó, ha a boltban található leárazott termék is.

És a régi árak. Egyszerű trükknek tűnik az akció előtti napokban feljebb nyomni az árat, vagy egy fal magasabb árat kiírni, abból számolva a dögös akciós árat.

Számít a vásárló szemfülessége is ilyentájt, de hát nem lehet minden régebbi árat fejben tartani. Ha viszont az akció időszaka után a vásárló azzal szembesül, hogy annyi a portéka rendes ára, mint amennyiért ő korábban akciósan vette, akkor bizony be lett csapva. Jöhet a békéltető testület, vagy a hatóság. És azért a közösségi oldalak világában ez azért kockázatos akció.

Jótállás, szavatosság: nem marad el

És az akciós termékekre ugyanúgy igazak a szavatossági, jótállási szabályok, mint egyébként (kivéve, ha a leárazás oka egy hiba, amiről persze előre kell tudnia a vásárlónak és majd eldönti, hogy kell-e neki a karcos, vagy hiányos valami, viszont az előre jelzett hiba miatt már nem reklamálhat később).

Éppen ezért az akciós áru nyugtáját sem szabad eldobni.

Egy kis összefoglaló

Megtévesztő az a boltos gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz.

Nem hallgatható el a vásárló döntéséhez szükséges fontos információ, azt nem lehet elrejteni, nem lehet homályos, érthetetlen, félreérthető.

A vásárló számára minden, a fogyasztói árhoz kapcsolódó költséget meg kell előre adni, még a vásárlásra vonatkozó döntése előtt, ilyen például a fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség. Az „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzők esetében a vásárlóra nem hárítható költség.