Azt nem tudják megmondani, mi a les, és legföljebb négy csapatot tudnak felsorolni a Premier League-ből, mégis talán a brit hölgyek keseredtek el a legjobban a hírre, hogy távozott a Chelsea-től a portugál sztáredző.

A brit lap újságírónője összeírta, miért imádták a honfitársnői José Mourinhót.

Először is, a külseje. A hétfő reggelek csúcsa volt, amikor a hölgyek kinyitották a lapokat a sportrovatnál, hogy megnézzék a legújabb képet Mourinhóról. A protugálról, akárcsak Diana hercegnőről, nem lehetett rossz fotót készíteni. Perzselő latin tekintetét, mogorva, borostás arcát, a védjegyévé vált szürke kabátot egyszerűen ellenállhatatlannak tartották a brit nők.

Szexuális kihívás

A tűnődő, többnyire magányosnak tűnő edző maga volt a szexuális kihívás; mindenki arra vágyott szombat délutánonként, hogy átölelje és megvigasztalja.

Ráadásul ha valaki, Mourinho tökéletesen tudja, hogyan kell hordani egy öltönyt, minden mérkőzésen úgy jelent meg, mint egy igazi férfi. Szürke kabátja fogalommá vált, ingeiben a legigényesebb nő sem találhatott semmi kivetnivalót. Még dzsekiben is - amelyet ritkán viselt - úgy néz ki, mint egy tökéletes úriember.

Izgató, egzotikus akcentus

Amikor pedig kinyitotta a száját, a hölgyek egyenesen elaléltak; az izgató, egzotikus akcentusról mindenkinek az jutott az eszébe, milyen vadító szavakat tudhat suttogni ez a száj.

Az izgató akcentus ráadásul filozófiai magasságokkal és könnyed eleganciával párosult. Ki más fogalmazna úgy a rosszul teljesítő játékosokról, ahogyan Mourinho tette a minap: "A szupermarketben van első-, másod- és harmadosztályú tojás; az egyik többe kerül, mint a másik, viszont jobb omlett készíthető belőle. Ha első osztályú tojásra van valakinek szüksége, de nem kap, akkor baj van."Felülmúlhatatlan, akárcsak az a mondat, amely a Spurs elleni döntetlen után hangzott el. "Ahogy nálunk, Portugáliában mondják, a fiúk megrendelték a buszt, aztán otthagyták a gól előtt." "Fogalmam sincs, ez a mondat mit jelent, de nem is érdekel; csak játsszák le még egyszer a felvételt, és ez elég a boldogsághoz" - fogalmazott az újságíró.

Mourinho ragyogása és bűbája az egész csapatot bearanyozta, a sztárok: Didier Drogba, Frank Lampard, de még a jó öreg John Terry is ragyogóbbnak tűnt, ha mellettük állt a Különleges a szürke kabátjában.

Õ beszélt - a fiúk pedig csinálták, amit mondott. Mourinho, az igazi vezér - a futball Nagy Sándora -, mindig ott volt, hogy lelket öntsön beléjük, ha veszítettek, és egekig magasztalja őket, ha diadalmaskodtak.

Tíz másodperc az omlettről

Mourinho a foci nagykövete; a nők milliói csak azért töltöttek 90 percet a stadionban vagy a tévé előtt, hogy lássák-hallják őt. Számukra csak a remény tette nézhetővé a rangadót, hogy után leadnak egy tíz másodperces nyilatkozatot, amelyben Mourinho a tizenegyesekről, az omlettekről vagy arról beszéljen, miért dobta a tömegbe egyik bajnoki aranyérmét. Kilencven perc - tíz másodpercért!

A brit nőknek Mourinho távozása után egyetlen reménye - és követelése maradt: "Cseréljétek le az angol válogatottat irányító vörös képű pasast a Különlegesre!"