Rengeteg motiváció befolyásolhatja, hogy milyen nevet kap egy-egy újszülött.

Régen nagyon jól körül lehetett határolni: nagyon sokszor az elsőszülött fiú megkapta az édesapja nevét, ez egészen a 2000-es évekig elég gyakori volt, aztán valahogy ez kezd már kikopni, bár ahogy a mostani statisztikákból látszik, Raátz Judit nyelvész-névkutatónak az az érzése, hogy azért még mindig motiváció lehet ez, az elsőszülött gyerek vagy első vagy második névként megkapja az édesapja nevét.

Mint az InfoRádió megkeresésére elmondta, a nőknél, lányoknál ez kevésbé volt szokás régen is és ma is; régen volt olyan szokás, hogy meghozta a gyerek a nevét az, amilyen napon született, ha volt olyan nemű név a naptárban, de ez sem szokás ma már, legfeljebb véletlen egybeesés egy-egy Mártonnál, hogy november 11-én születik.

Ami viszont még ma is él, hogy tiszteleti névadás történik, ami azt jelenti, hogy régen a pap nevét, a bába nevét adták a gyerekeknek nagyon gyakran, vagy a településen élő híresebb embernek, földesúrnak, esetleg híresebb művészek után próbálták a gyerekeket elnevezni.

A Dominik pont erre példa, Szoboszlai Dominik híressé válása óta „nagyon-nagyon megszaladt ez a fiúnév”, és négy éve most már a top név a fiúnevek között.

Motiváció továbbá, hogy a név külföldön is könnyen kiejthető legyen, tehát ne legyen a gyereknek később problémája, hogy ha éppen kint tanul, akkor nem tudják a nevét megfelelően kiejteni, egy kicsit ez is lehet magyarázata a hagyományosabb keresztnevek elmaradásának, kevesebb az István és a Mária; Raátz Judit szerint inkább a fiúknál érvényes, hogy megmaradnak a hagyományos nevek, akár az István is, a 100 leggyakoribb név között

• a 31. helyen ott a Péter
• a 44. helyen a Zoltán, utána az István
• az 54. helyen a János, utóbbiból 209-et neveztek el tavaly.

Rajtuk kívül népszerűbb hagyományos név még a József, a Mátyás, a Sándor és a Mihály is.

„A lányoknál még nem jött el az ideje, de amikor már nagyon kevés Mária lesz, akkor szerintem egyre több kislány fogja kapni a Mária nevet. De már így is tudok egy-két kislányról, akit már Máriának hívnak” – tette hozzá.

Hogy milyen motiváció vezeti az extrém keresztnevek adóit, arról azt mondta, a feltűnni vágyás fontos összetevő.

„Amerikai pszichológusok vizsgálták még az ezredforduló környékén azt, hogy miután bármilyen nevet be lehetett már jegyeztetni, akár márkanevet is lehet a gyereknek anyakönyveztetni, azt vették észre, hogy a gyereket már különlegessé akarják tenni azzal, hogy különleges nevük van. De nem mindig jó, ha kitűnik a gyerek, és mindenki rácsodálkozik, hogy mi a gyerek neve. Tehát inkább a feltűnésvágyás, illetve valami egyediség a hajtóerő. Találkoztam a praxisomban olyannal, hogy valaki egy kérvényezett nevet le akart védetni, hogy senki más ne viselhesse azt, csak az ő gyereke, mintha valami védjegy lenne” – ecsetelte Raátz Judit.

Amit még érdekesnek nevezett, hogy

régen azok a gyerekek kaptak különleges nevet egy településen, akik például házasságon kívül születtek.

„Az ember azt gondolná, hogy valaki ilyenkor el akar bújni valamilyen átlagos név mögött, de nem, azoknak a gyerekeknek nagyon sokszor ők hoztak be új neveket” – mutatott rá.

Magyarországon jelenleg is vita van arról, hogy ki és hogyan engedélyezzen keresztneveket, erről már az új kormány dönt majd. Raáth Juditnak azonban van véleménye, milyen irányba kellene elmozdulni.

„Én semmiképpen

nem tartom helyesnek azt, hogy szűküljön a lista. Néha felül lehet vizsgálni azt, és esetleg amit nem használnak vagy senki nem visel egy-egy nevet, esetleg ki lehet venni,

de azért ha körbenézünk akár az Európai Unióban, akár más nyugati államokban, a keleti blokkhoz tartozó országoknak a névadási szokásait is hozzávéve, egyetlenegy szigorú névadás nincs sehol, tehát már eleve az is szigorítás, hogy kérvényezni kell, jóvá kell hagyni. De ami az utóbbi időben felmerült, hogy szűküljön a lista a csak magánhangzóhosszban különböző neveknél – például Olivia-Olívia, Szofia-Szófia –, én azt gondolom, hogy ezeket meg kell engedni. Nagyon régóta vizsgálom az újszülöttek névadását, több mint 30 éve, és az a tapasztalatom, hogy a szülők nagy százaléka meggondolja, végiggondolja, hogy milyen nevet ad a gyerekének, fontosnak tartja, és ahogy mondani szoktuk, nem ad furcsa és kitűnni vágyó neveket.”

Az utónévkönyvbe most bekerülő új nevekről úgy tartja, a romantika korában is számos olyan új név keletkezett, amelyet ma már teljesen normálisnak tartunk; má az Árpád-korban is így volt, hogy rengeteg keresztnév volt, közülük sok kikopott, aztán jöttek újak, „ezzel nincs semmi gond”.

Arra reagálva, hogy a kultúra azért aligha „venné be” a teljes liberalizációt, azt mondta, annak is biztos volna, aki örülne, ha egy számnevet adhatna a gyerekének, mint Amerikában volt ez törekvés, de valamilyen szabályozás is mindenképp kell.

Arról már nem is beszélve, hogy vannak nevek, amelyekről szinte el sem dönthető, hogy fiúé-e vagy lányé.

A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült.