Az ELTE számára teljesen lényegtelen, hogy ki a fenntartó, valakivel így is, úgy is dűlőre kell jutnia, vagyis mindegy, hogy az államtól vagy egy kuratóriumtól kér forrást – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Darázs Lénárd, megjegyezve: egy modellváltott, vagyis KEKVA-egyetem esetében sem úgy áll a dolog, hogy automatikusan megkapja a finanszírozást, hanem lobbiznia kell a vagyonkezelő alapítványnál, illetve hoznia az elvárt/elvállalt teljesítményeket. (KEKVA: közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány – a szerk.)

A rektor úgy fogalmazott: bár számos előnye lehet, ha az oktatók, kutatók munkaviszonyban dolgoznak, azért a közalkalmazotti jogviszonnyal is „tudnak mit kezdeni”. A modellváltás ellen szóló legfontosabb érv viszont az, hogy ebben az esetben – mint utóbb kiderült – megszűnt volna a nemzetközi kapcsolatrendszer, a nemzetközi mobilizáció, ami nélkül nincs értelmes tudományegyetemi tevékenység, ami pedig az egyetem lételeme – vélekedett Darázs Lénárd. Mint ismert, az Európai Bizottság 2022 végén függesztette fel az alapítványi fenntartású magyarországi egyetemek részvételét az Erasmus+ és Horizont programokban, és azóta sem született megállapodás a folytatásról, a modellváltott egyetemeknek ezért hozta létre a kormány a Pannónia-ösztöndíprogramot.

Hozzátette: a KEKVA-s modell egy szakpolitikai döntés volt; az elmúlt években a szakpolitika fókuszában a vagyonkezelő alapítványos modell fejlesztése állt, amely során az alapítványok komoly vagyonjuttatást kaptak. „De ezt nem úgy kell elképezni, hogy itt egy zsák pénz, mert ugyan sokat segítettek a finanszírozáson, de a vagyonjuttatás döntő része nem alkalmas arra, hogy azonnal likvid pénzzé tegyék” – magyarázta.

Az ELTE egyébként szívesen kötne az állammal teljesítményalapú megállapodást – vállalva bizonyos versenyképességi változtatások végrehajtását, valamint bizonyos célok elérést –, ha ehhez megfelelő mértékű finanszírozás társul – mondta Darázs Lénárd, aki szerint a jelek alapján a fenntartó, a Kulturális és Innovációs Minisztérium, illetve annak vezetője ettől nem zárkózik el.

„Nekünk tulajdonképpen ez lenne az optimális megoldás. Bízunk abban, hogy a teljesítménymutatóink megalapozzák ezt a várakozást” – fogalmazott a rektor, emlékeztetve, hogy az ELTE például egészen kimagaslóan teljesít a tudományos világban nagyon fontos Q1-es cikkek megjelentetése terén, ezért szívesen vállalnák a hazai megmérettetést. „Sokszor nekünk már nem is a hazai a versenypálya, hanem inkább a nemzetközi egyetemekkel, nemzetközi piacon való megmérettetést tartjuk szem előtt” – tette hozzá.

Darázs Lénárd felhívta a figyelmet, hogy valójában minden intézmény, így a KEKVA-egyetemek is állami forrásból élnek, hiszen a vagyonkezelő alapítványok is az államtól kapnak vagyonjuttatást, plusz az egyes mérőszámaik szerinti indikátorok állami finanszírozást generálnak. Tehát ilyen értelemben az állam finanszírozza a felsőoktatást, és egy állami egyetemnél ez még inkább így van – tette hozzá.

A rektor szerint

a magyar versenyképesség legnagyobb problémája, hogy alacsony a kutatók bére.

Mint fogalmazott, „ez nem egy idealista vagy romantikus felfogás, de egy egyetem minősége nem a műszereken, eszközökön múlik, amivel dolgoznak, mert azok lecserélhetők, könnyen beszerezhetők. Az embereken, a kutatók minőségén múlik, és az ő kinevelésük, felépítésük generációs program. Ha ezt elveszíti egy ország, elmennek a kutatók külföldre, vagy sok esetben a piacra, és esetleg kisodródnak abból a szemléletrendszerből, hogy a tudományos tevékenységet fő értékként kezeljék. És ebben az esetben gyengül a felsőoktatás és a kutatás színvonala.”

Meglátása szerint az ELTE-n nagyon gyenge, rossz a bérezési rendszer, bár azért vannak komoly előrelépések. Példaként jegyezte meg, hogy idén is kaptak egy komoly pénzügyi juttatást a fenntartótól, amit bérfejlesztésre tudtak fordítani. Az igazi problémát viszont nem abban látja, hogy nem tudják megfizetni a top kutatókat, hanem hogy az utánpótlást sem, ami nélkül viszont „mállik szét” az egész rendszer.

Ennek érdekében az ELTE-n bevezettek egy úgynevezett intézményi minimálbérprogramot, főleg az alacsonyabb kutató-oktató kategóriákban – tanársegédi, adjunktusi, docensi körben –, meghatározva azt az összeget, aminél ők sem kereshetnek kevesebbet, és minden egyéb tevékenység után járó pénz pedig erre jön rá.

„Ha nem tudjuk megfizetni a fiatalokat, a PhD-hallgatókat, nem tudjuk az egyetemen tartani a tanársegédeket, nem tudunk pályát mutatni nekik, hogy hova fejlődhet tovább a tudományos karrierjük az egyetemen, akkor először motiválatlanok lesznek, majd eltűnnek a felsőoktatásból, kutatásból” – magyarázta, kiemelve: ez rövid távon, már egy emberöltő alatt óriási veszteséget jelent, mert ezt utána pótolni nem olyan, mint vásárolni egy új műszert; ehhez kellenek professzorok, iskolák, egymásra épülő generációk. „Ha ezt a fajta kontinuitást elveszítjük a pénz miatt, akkor szerintem óriási problémával nézünk szembe. Ez lényegében óriási nemzeti kár” – mondta Darázs Lénárd, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora az InfoRádióban.