Bár a dátumok nincsenek kőbe vésve, a Z generáció a 2009 és az 1995 között születettek nemzedéke, vagyis általánosságban azon fiatalok, akiknek a legfiatalabbjai kiskamaszként még az általános iskolában tanulnak, míg a legidősebb tagjai húszas éveik elején már a munkaerőpiacon vannak jelen vagy a felsőoktatásban végzik a tanulmányaikat.

Az említett generáció – életkorából fakadóan – egészségügyi szempontból kevésbé kitett a koronavírusnak, mint az idősebb korosztályok, hiszen hordozóként vannak leginkább számon tartva, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének a mostani időszaknak ők is a kárvallottjai – hívta föl a figyelmet az InfoRádiónak nyilatkozó Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő.

Esetükben a pandémia adta helyzet a tanulást, illetve a munkaerőpiaci elhelyezkedést nehezíti meg.

Nem elhangolható az sem, hogy a járványhelyzet miatt sok középiskolás szakad el kortársaitól, miközben – a kamaszokra jellemzően – épp ebben az életkorukban értékelődik föl számukra ez a fajta társaság. Elmaradnak a jelentős közösségi programok, mint a ballagás, a szalagavató, vagy akár a fesztiválok, ami ugyancsak negatívan hat a fiatal generációra, illetve a közös tapasztalatszerzéseikre.

Fiatalként ráadásul nehezebben is tudják a vágyaikat késleltetni,

kivárni és hosszú távon gondolkodni, ami gondot jelenthet számukra a tervezésben, újratervezésben – magyarázta a szakember.

Bereczki Enikő szerint az is látható, hogy Európa-szerte

megnövekedett a 25 éves kor alatti álláskeresők száma,

és ha valaki mégis meg tudta őrizni a munkahelyét, esetében drasztikusan lecsökkenhetett a fizetett óraszám.

Hasonlóképp érezteti a negatív hatását a járvány az oktatásban is, sokaknál jelent problémát a távoktatáshoz szükséges eszközök hiánya. Mindemellett elsősorban azok a fiatalok tudnak csak jól boldogulni, akiknél megvan a szülői odafigyelés. Vannak, akiknél pedig az okoz problémát, hogy hiányzik az iskolai közösség biztonsága, a tanárok és a társak motiváló ereje, így nem tudnak úgy teljesíteni, mint a pandémia előtt. Globális szinten azonban milliók esnek el a tanulás lehetőségétől.

A szakképzésben nagyon hiányzik a gyakorlati oktatás, ezt nehéz vagy lehetetlen megoldani online módon. Tapasztalható, hogy gyakran kevesebb ismerettel teljesítik a félévet, évet a tanulók, és a hiányt a munkahelyen kell majd valamiféleképpen bepótolni.

A nyolcadikosoknak mindezek mellett a járvány második hullámában kell(ett) tájékozódniuk valamiféleképp azokról az iskolákról, ahova továbbtanulni mennének. Szinte mindenhol elmaradtak a nyílt napok, és bár több helyen voltak online események, ezek nem pótolták teljes mértékben a nyílt napokat. Nehezebb készülniük a felvételire is, sokukban ott a félelem: mi lesz akkor, ha pont a felvételire betegszenek meg és még nem gyógyulnak ki a pótfelvételi idejére sem?

Főként ha a jelenlegi helyzet elhúzódik, e generáció tagjai könnyen elveszíthetik a motivációjukat a tanulás, felvételire készülés, a továbbtanulás, az elhelyezkedés terén

- figyelmeztet a szakember. A család és a barátok támogatása lehet a segítség, de a periférián élő, családi és más, akár anyagi nehézségekkel rendelkező családokban krízishelyzetbe kerülhetnek a fiatalok.

Olyan döntéseket kell most meghozniuk a 8. osztályosoknak vagy a 12. osztályos gimnazistáknak, amelyek meghatározhatják a sorsukat, ezért szükséges az odafigyelés, a segítség. Mindezekre azoknak fiataloknak is szükségük lehet, akik a munkahelyükön küzdenek kihívásokkal a home office, a közösségből való kiszakítottság vagy a monotonitás miatt. A megoldás itt a napi rendszer, rutin kialakításának, a természetben való rendszeres sétának, mozgásnak, valamint a virtuális közösségi programokon való részvételnek a segítése lehet, hogy ne a munkahelyen való felmondással akarják megoldani a helyzetet.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!