A Milgram-kísérlet a szociálpszichológia egy, az engedelmességet vizsgáló kísérlete. A kísérletet először Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusa végezte 1961-ben.

A kísérlet célja a résztvevők hatalommal szembeni engedelmességének vizsgálata volt, amikor olyasmit kérnek tőlük, ami lelkiismeretükkel ellenkezik.

A kísérlet során az önkénteseket arra utasítja a kísérlet vezetője, hogy adjon elektrosokkot a számára nem látható, csak hallható embernek, ha az rosszul válaszol egy kérdésre. A kísérletből kiderült, hogy az emberek többsége hajlandó fájdalmas, sőt halálos elektrosokknak kitenni egy másik embert, ha erre utasítják.

Fülöp Márta az InfoRádióban elmondta, hogy Milgram a kísérletből azt a következtetést vonta le, hogy

az emberek hajlamosak a hatalomnak engedelmeskedni, még akkor is, ha a hatalom tőlük olyasmit akar, ami ellenkezik az értékrendszerükkel, vagy amit hatalom nélkül nem csinálnának meg, de a hatalomnak való engedelmeskedés igénye miatt igen.

Hozzátette, hogy egy ilyen megállapítást elfogadhatunk kritika nélkül, mivel a laikus és a szakmai közönség is hajlamos volt Milgram eredményeit így értelmezni.

Vakon és fenntartás nélkül engedelmeskednek az emberek - gondolják ilyenkor sokan, ám Milgram ilyet soha nem mondott, és a kísérletei szakszerűen és precízen dokumentálva ezt soha nem is így mutatták.

"Nem arról van szó, hogy ezek az emberek mint érzéketlen, és hatalom iránti tökéletes lojalitással működő emberek vettek ebben a kísérletében részt. Egyáltalán nem.

Pont az az érdekes, hogy világosan látták, hogy mi az ami felé haladnak, és a kísérletvezetőnek csak annyit kellett csinálnia, hogy nagyon határozottan azt mondta: kérem, folytassa a kísérletet"

- mondta Fülöp Márta, hangsúlyozva, hogy az önkéntesek mögött nem álltak géppuskával, vagy nem mondták azt, hogy ha nem csinálod meg, akkor elveszíted az állásodat..

"Semmilyen valós, tényleges, egzisztenciális fenyegetés nem volt, ami egyébként - mint tudjuk - a való életben jelen van"

Fülöp Márta szerint arról beszélhetünk, hogy:

• az emberek úgy érzik, hogy vállalkoztak valamire, és micsoda szégyen, ha nem csinálják végig;
• ott áll valaki, és ismételgeti, hogy csináljam meg, és milyen kellemetlen ennek nemet mondani;
• van egy pont, amikor azon kísérleti személyek egy része, akik elmentek a halálos sokkig, küzd, hogy ezt nem akarja csinálni.

Ez egy olyan pont, amikor a kísérleti személy megkérdezi a kísérletvezetőt, hogy vállalja-e a felelősséget azért, ami történni fog. És mivel a kísérletvezető azt mondta, hogy igen, megszűnik a fenntartás.

"Attól kezdve végrehajtó automatává válnak az emberek, tehát azt mondják: nem én vagyok a felelős, átadtam a felelősséget az autoritásnak, én csak végrehajtok"

- summázta az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadója, az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi tanára.