Mekkora egy új megállapodás realitása, egyáltalán miről folyhatnak megbeszélések – elsőként erről kérdeztük Aszódi Attila atomenergetikai szakértőt, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánját.

„Egyelőre kevés ismert ezzel kapcsolatban. Nyilván a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség próbál tárgyalásos megoldást találni a konfliktusra, keresi, hogyan tudná a feleket tárgyalóasztalhoz ültetni, de én

nem látom sem az amerikai, sem az izraeli fél részéről, hogy hajlandó lenne bármiről is tárgyalni.

Ez most egy gesztus a NAÜ részéről, de nem úgy tűnik, mintha ez a folyamat haladna. Lehet, hogy a háttérben történnek dolgok, de nyilvános tüneteken ennek nem látjuk a nyomát” – mondta a szakértő.

Aszódi Attila szerint lenne miről tárgyalni, hiszen az Egyesült Államok 2025 nyarán végrehajtott egy célzott támadást az iráni atomlétesítmények ellen, most is támadott atomlétesítményeket, és tavaly nyáron az Egyesült Államokból az a hír jött, hogy a dúsított atomfegyver előállításához szükséges létesítményeket sikerült megsemmisíteni.

„Szerintem a legelső lépés az lehetne, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői újra hozzáférést kapnának az iráni nukleáris létesítményekhez, illetve a hasadóanyagokhoz, és ellenőrizni kellene, hogy ténylegesen mennyi anyagról van szó.” Mint mondta, a tavaly nyári támadásokat megelőzően a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 408 kilogrammnyi, 60 százalékos dúsítású uránt verifikált Iránban. „Az amerikai támadások nem tudták megsemmisíteni ezt a hasadóanyagot. Létesítményeket támadtak, de már akkor, 2025 nyarán lehetett tudni, hogy még a támadások előtt az iráni fél ezt a magas dúsítású uránt elszállította ezekből a létesítményekből. Azt lehet tudni megint csak hivatalos dokumentumokból, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a mostani támadások előtt több mint 430 kilogrammnyi, 60 százalék fölötti dúsítású uránt azonosított Iránban. Tehát igazándiból

az elmúlt 9 hónapban tovább zajlott Iránban a 60 százalékos dúsítású urán előállítása, szó nincsen arról, hogy a 2025 nyarán bekövetkezett bombázások hatására ez a kapacitás megszűnt volna.

Ez egyébként logikus is, hiszen hogy ha le is rombolták a meglévő létesítményeket 2025-ben, magát a centrifugás dúsítási technológiát az irániak elsajátították, és tulajdonképpen meglévő komponensekből, alkatrészekből, vagy akár újabb nagy gyártott alkatrészekből egy újabb telephelyen minden további nélkül össze tudtak rakni egy újabb centrifugasort, és ezzel továbbra is tudnak dúsítani urán.

A fő félelem amerikai részről az lehet, hogy a meglévő, a becslések szerint 430 vagy akár 460 kilogramm körüli, 60 százalékos dúsítású uránból Irán nagyon rövid időn belül el tudna jutni az akár több atomfegyver előállításához szükséges mennyiséghez

Az atomfegyverhez, ha urán alapú fegyverről beszélünk, akkor tipikusan 90 százalék vagy afölötti dúsításra van szükség. De 60 százalékról 90 százalékra eljutni viszonylag kevés munkát igényel, főleg a legújabb centrifugák segítségével. Tehát ezt a lépést az irániak minden további nélkül valószínűleg rövid időn belül meg tudják tenni, vagy lehet, hogy már részben meg is tették” – magyarázta.

Az kérdés, hogy miért nem tették ezt meg eddig, és hogy a teljes technológia rendelkezésükre áll-e már?

Erre nagyon nehéz lenne válaszolni, és pontosan tudnunk kellene az iráni vezetésnek a gondolatmenetét és a szándékait – mondta Aszódi Attila, aki szerint több forgatókönyv is lehetséges: az is lehet, hogy valamilyen tárgyalásos megoldást kerestek, de az is, hogy valójában még időre volt szükségük. Önmagában a dúsított urán előállítása nem elegendő ahhoz, hogy atomfegyverhez jussanak, a robbanószerkezetet is el kell készíteni, és azt is tudjuk, hogy a ballisztikus rakétákba való integráláson is dolgoztak az irániak, tehát itt több párhuzamos fejlesztés szükséges volt ahhoz, hogy Irán elérje ezt a katonai célt.

Ezek a fejlesztések vélhetően egymással párhuzamosan zajlottak, és talán nem akartak lelepleződni a 90 százalékos dúsítású uránnal mindaddig, amíg az összes többi technológiai lépéssel nincsenek készen.

„De mindezt nem ismerjük pontosan, pontos adatok nincsenek, és azt gondolom, hogy újra tárgyalásokra, vagy helyszíni vizsgálatokra lenne szükség ahhoz, hogy az iráni atomprogram pontos helyzetét minden aspektusra kiterjedve fel lehessen mérni” – fogalmazott Aszódi Attila.

Az irániak közel 500 kilogramm 60 százalékos dúsítású uránt vihettek olyan helyre, amit az amerikai légicsapás nem érte el múlt nyáron. Az egy kérdés, hogy mennyivel könnyebb vagy nehezebb a tárolása, mintha már atomfegyver tisztaságú uránról lenne szó.

„Ez az anyag urán-hexafluorid formában volt jelen. Ez egy nagyon érdekes anyag, ami szobahőmérsékleten szilárd halmázalapotú, de melegítve szublimál, vagyis a szilárd halmazállapotból közvetlenül gáz halmazállapotba megy át. Ennek a sztenderd tárolási módja az, hogy nyomásálló konténerekbe helyezik. Ezt

úgy kell elképzelni, mint egy könnyűbúvár levegőpalackot, tehát nagyjából olyan méretű hengeres edényt. Ebben tárolják, és a dúsítástól függetlenül nagyon-nagyon hosszú ideig eltárolható. És pont ez a tárolási forma adja a hallatlan nagy mobilitását, nagyon könnyen szállíható.

Tehát ezt a 430-460 kilogrammnyi 60 százalékos dúsítású uránt néhány tíz darab konténerben tetszőlegesen akár teherautókkal el lehet számítani, és le lehet rakni akár egy teherautóban, egy parkolóban, akár egy garázsban, akármilyen a földfelszín alatt elhelyezkedő tárolóban, és ott fenn lehet tartani. Ez persze még nem alkalmas arra, hogy közvetlenül fegyver készüljön belőle, hiszen ezt az urán-hexafluoridot át kell alakítani színuránná, de ha a 90 százalékra történő dúsítás megtörtént, onnantól kezdve még kisebb térfogatban tárolható és még könnyebben szállítható. A pontos formát és a pontos helyszínt ebben a pillanatban nem ismerjük” – fogalmazott.

Hozzátette: nagy tömegvesztés egyébként nem következik be, a 460 kilogrammnyi 60 százalékos dúsítású uránból egy picivel kevesebb, 90 százalékos dúsítású urán lesz, de ugye Iránban nem csak ez a 60 százalékos dúsítású áll rendelkezésre, hanem 20 százalékos dúsítású anyagból még sokkal több.

Irán az amerikaiak szerint 10-11 darab robbanófej készítéséhez szükséges uránt viszonylag rövid idő alatt elő tudhatott vagy a jövőben könnyen elő tudhat állítani, ha a létesítmények rendelkezésére állnak.

Tehát a közel 500 kilogramm mintegy 11 atombomba-robbanófej előállítására elég.

Irán most láthatóan nagyon távol áll attól, hogy tárgyaljon, sőt, igazándiból eszkalálja is a helyzetet, hogy intenzíven támadott a környékbeli atab országokban található célpontokat az elmúlt napokban. Nem látni tárgyalási szándékot, de az amerikai fél részéről sem. „Én úgy gondolom, hogy

bizonyos katonai célok eléréséig sem az amerikai, sem az izraeli fél részéről nem lesz nyitottság arra, hogy tárgyaljon, de az iráni fél részéről sem látszik tárgyalási szándék.”

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek az a küldetése, hogy diplomáciai úton rendezzen ilyen kérdéseket. Biztos, hogy az ügynökség újra és újra próbálkozni fog azzal, hogy visszaterelje a feleket a tárgyalóasztalhoz, de mivel katonai fázisban van a konfliktus, egyelőre itt nem lesz nyitottság a tárgyalásokra – vélekedett a szakértő.

Azt is tudni kell, hogy itt az elmúlt években, sőt az elmúlt évtizedekben nagyon sok próbálkozás történt. Nagyjából 25 éve zajlik egy vita, folyamatosan azt állította az iráni fél, hogy az atomprogramja békés célú, ugyanakkor a 20 százalék fölötti dúsítású urán felhalmozása, és

főleg a 60 százalékos dúsítású urán megjelenése, az, hogy számos létesítményt előre nem jelentett be az iráni fél, ezek mind azt mutatják, hogy nem volt őszinte az iráni elit kommunikációja az elmúlt 25 évben,

és ezért sincsen bizalom ebben a pillanatban. „Én azt is nagyon kritikusnak látom, hogy volt egy nemzetközi megállapodás, egy közös cselekvési terv, amit Irán több másik féllel együtt dolgozott ki, például az Egyesült Államok, az Európai Unió, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína közreműködésével a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatása mellett. Ez a közös jelentési terv 2015-től 2018-ig volt hatályban, de valójában az amerikai fél nagyon csalódott volt a tekintetben, hogy

ez a terv nem megszüntetni célozta az iráni fegyvercélú nukleáris programot, hanem csak elodázni.

Azt vetették Irán szemére, hogy az időt, amit nyert ezzel, nem jól lett használta fel, és valójában a pénzügyi forrásokat, amihez hozzáfért, Irán proxyikonfliktusok finanszírozására fordította. Úgyhogy 2018-ban Trump elnök első ciklusa alatt az Egyesült Államok fel is mondta ezt a megállapodást. Már volt több olyan keretrendszer is, amiben együtt lehetett volna működni, és lehetett volna békés megoldást találni. De ezek a keretrendszerek nem működtek az elmúlt 25 évben, úgyhogy szerintem ezért érkezett el a konfliktus a katonai eszkalációhoz, és nem hiszem, hogy pillanatok alatt véget érne.”

Arra a kérdésre, hogy milyen állapotban vannak az iráni nukleáris létesítmények, radioaktív szennyezést okozhattak-e a támadások, a szakember azt mondta: vannak mérések, ez a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől rendelkezésre áll.

„Nem tudunk arról, hogy radioaktív anyag kijutott volna a környezetbe.

Egyébként maguknak a dúsító létesítményeknek a katonai támadása során nem is várható, hogy számottevő radioaktivitás kerülne ki a környezetbe. De tudni kell, hogy Iránban van kutatóreaktor, és van egy atomerőmű is Busherben. Úgy tudjuk, hogy ezeket a reaktorokat nem érte támadás, tehát azok a létesítmények, amelyekből a környezetre veszélyes radioaktivitás juthatott volna ki, épségben vannak, nem kapnak támadást. Ugyanakkor a dúsító létesítmények és más katonai programhoz kapcsolódó létesítmények jelentős károsodásokat szenvedtek a tudomásunk szerint. De ennek kapcsán nem jutott ki radioaktivitás a környezetbe. Ezt folyamatosan mérik, és egyelőre a műszerek nem mutatták azt, hogy a háttérsugárzás bármilyen módon megnőtt volna a támadások után, vagy azok hatására” – mondta el Aszódi Attila atomenergetikai szakértő, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánja az InfoRádió EnergiaVilág című műsorának nyilatkozva.