Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Szirmai Ottó

Portré

„A Kádár kormánnyal kapcsolatban kijelentette, hogy a legsötétebb sztálinista, fasiszta kormány, és a végsőkig harcolni kell ellene minden eszközzel. Egyébként mindenkivel összefognak, akik hajlandók a Szovjetunió és a Kádár kormány ellen harcolni.”

Így jellemezték egy 1956. decemberi belügyi jelentésben Szirmai Ottó politikai nézeteit. Alig egy hónap múlva letartóztatták.

Szirmai Ottó 1926-ban olyan családban született, amelyet igen aktív munkásmozgalmi tevékenység jellemzett. A középiskola elvégzése után egy ideig segédmunkásként dolgozott, majd díszlettervező gyakornok lett a Nemzeti Színházban. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után, 1945-től dramaturgként dolgozott a Magyar Rádiónál.

A forradalom eseményeiben a kezdetektől fogva részt vett: ott volt a tüntetésen október 23-án, este a Magyar Rádió ostrománál nőket menekített ki az épületből. Október 29-én a Parlamentben tárgyalt a közrádió demokratizálásáról, másnap azonban elbocsátották. Ekkor találkozott Angyal Istvánnal, s rövidesen csatlakozott a Tűzoltó utcai felkelők csoportjához. Fegyveres harcban nem vett részt, nem is vehetett volna, hiszen jobb keze születése óta béna volt. Főként a rend és a fegyelem fenntartásában segített. Ott volt a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány alakuló ülésén. November 5-én a Kossuth Akadémián részt vett a szovjet parancsnoksággal való, eredménytelenül végződött tárgyaláson. Csoportjától akkor szakadt el, amikor kórházba kísért egy sebesült osztrák újságírót. A Péterfy Sándor utcai kórházban szerveződő ellenálláshoz csatlakozott: röpcédulák gyártásában és terjesztésében vett részt, kapcsolatot tartott az Írószövetséggel, a munkástanácsokkal, az Értelmiségi Forradalmi Bizottsággal. Az egészségügyi intézményben tartott razzia és Angyal István letartóztatása után arra törekedett, hogy a különböző egyetemi csoportokat egy ifjúsági pártba tömörítse. Bekapcsolódott az Obersovszky Gyula és Gáli József nevével fémjelzett Élünk című illegális újság terjesztésébe is. A lap második számát ő szerkesztette újra, miután az eredeti kéziratot a Domonkos utcai kisegítő kórházban tartott razzia során megsemmisítették. Az Élünkben jelent meg az Obersovszky által írt felhívás a szovjet csapatok második támadásának egy hónapos fordulójára, a december 4-i nőtüntetésre: „Magyar asszonyok! Fejezzétek ki bátran, méltóságteljesen a nép akaratát. Parancsoló bátorsággal és méltósággal. Kezdjétek most ezzel a tüntetéssel és folytassátok egységes és határozott kiállással, ahányszor csak szükség van erre. Legyetek szent, igaz ügyünk élharcosai! Lépjetek most Ti a politikai élet küzdőterére - talán még soha nem volt erre olyan szükség, mint napjainkban!” Később a forradalmat követő politikai ellenállás egyik legmegrendítőbb mozzanatává vált tüntetés hírét röplapokon is terjesztették. Ebből Szirmai Ottó is kivette a részét.

1957. január 14-én letartóztatták. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa halálra ítélte szervezkedés vezetése miatt. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Cieslár Viktor vezetésével jogerőre emelte az elsőfokú döntést. Miután az Elnöki Tanács elutasította kegyelmi kérvényét, 1959. január 22-én kivégezték.