A baszk edző először arról beszélt, hogy mit jelent neki a Vörösök melegítőjét viselni.

„Nagyon izgatott vagyok – mondta –, mert nyilvánvalóan ismeri az ember a Liverpoolt, tudja, hogy egy nagy klub, egy hatalmas klub, az egyik legnagyobb a világon. De most, hogy belülről látom és egy kicsit jobban megértem ezt a klubot, mindig is úgy gondoltam, hogy ez egy különleges klub, nemcsak a futball miatt, hanem azért is, mert az emberek a hétköznapokban is így gondolkodnak róla, szenvedélyesen viszonyulnak a klubhoz. Van némi tapasztalatom az Athletic Bilbaóval, amit valamilyen módon hasonlítani tudnék ehhez, de érdekes lesz belülről megtapasztalni az egészet.

A Liverpool egy mánia a városban, ez vonzó, ugye? – kérdezte Peter McDowall.

„Igen, mindenkinek sokat jelent, nem? A futball végső soron az érzelmekről szól. Ez egy kiváltság, de egyben nagy felelősség is, ezeket az embereket mindannyian szeretnénk megfelelően képviselni. A magam részéről, a játékosok oldaláról is, szeretném, ha ezek az emberek azonosulnának a futballal, azonosulnának a csapat értékeivel. Mindannyian ebben vagyunk.”

A következő kérdés azt firtatta, mi vonzotta Andoni Iraolát a Liverpoolhoz.

Nem hiszem, hogy sok minden kell ahhoz, hogy valakit vonzzon a Liverpool, nem igaz? – kérdezett vissza az edző. – A Liverpool az a Liverpool. De emellett nyilvánvalóan a légkör, a szurkolók, a játékosok, a lehetőség, hogy topjátékosokat edzhessek, a lehetőség, hogy címekért harcolhassak.

Meséljen a Richard Hughes-szal folytatott beszélgetéseiről! – kérte az újságíró.

Nyilvánvalóan sokat segít, ha tudod, hogy az asztal másik oldalán olyasvalaki van, akivel már dolgoztál együtt.

„Egy évet dolgoztunk együtt, de ebben az esetben azt mondanám, hogy a klub, a Liverpool vonzott igazán. Azt hiszem, most már alig várom, hogy minden információt megkapjak. Mindenkivel beszélek, hogy jobban megismerjem a klubot, mindent, ami a pályán kívül történik. Még egy hónapunk van, amíg igazán elkezdünk dolgozni a játékosokkal, de szeretném ezt a hónapot is megfelelően kihasználni, hogy a felkészülten érkezzem ide. A világbajnokság miatt lehetőségünk lesz a fiatal játékosokkal dolgozni, mivel sok idősebb játékos a világbajnokság után tér vissza. Ez lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük az akadémiáról érkező játékosokat, illetve néhány kölcsönben lévő játékost.

Fontos részét képezik majd a felkészülési időszak első szakaszának, mert sok információt kapunk, mielőtt valódi döntéseket hoznánk, mielőtt elkezdenénk a szezont.”

Peter McDowall arról is kérdezett, hogyan definiálná Andoni Iraola a stílusát?

Azt hiszem, megvan az az előnyöm, hogy már három éve itt vagyok a Premier League-ben.

Az emberek biztosan látták a Bournemouthot játszani. De vannak dolgok, amiket nyilvánvalóan meg kell változtatnunk a Liverpool edzőjeként. Ám az intenzitást, az agresszivitást, a szervezettséget, bizonyos dolgokat mindig szeretném a csapatomon látni.

Az edző beszélt a szenvedélyről is.

„Egész életemben elég hidegfejű voltam, mondhatni elég racionális, de amikor elkezdődik a meccs, az más. Meg kell ünnepelni egy gólt, nem igaz? Ez a belső energia, amire szükséged van játékosként, szurkolóként, edzőként, és azt hiszem, erre nincs jobb hely, mint az Anfield.”

Beszélt a vágyairól, ambícióiről is.

„A Liverpool lehetőséget ad nekem, hogy topjátékosokat edzek, és a top játékosok adnak neked esélyt arra, hogy címekért harcolj, címeket nyerj. Nyilvánvalóan, amikor megérkezel egy helyre, nem ígérhetsz mindent meg, de igaz, hogy értem, hová jöttem, és mit várnak el.”

Végezetül beszélt arról, mit jelentett a számára az első nap a Liverpoolnál.

„Azt hiszem, ez egy olyan nap a számomra, ami nem csak az enyém. Egy nagyon kisvárosból származom, San Sebastián külvárosából, munkásosztálybeliként, és végigmentem a futballista pályán. Megvolt a saját utam, Cipruson kezdtem az edzői pályát, visszatértem Spanyolországba, aztán megérkeztem a La Ligába, majd a Premier League-be, és most eljutottam ide. Rengeteg ember segített ebben. Minden alkalommal, amikor kaptam egy üzenetet, vagy emlékeztem mindazokra az emberekre, akik segítettek, akik hatással voltak rám, azt gondoltam: Oké, együtt csináltuk, és most élvezzük is ki.”