Napra pontosan két évvel az után, hogy az ország utolsó települése is felszabadult a német megszállás alól, felavatták a Gellért-hegyen a Szabadság-szobrot, a negyvenméteres bronz nőalakot, amely pálmaágat tart a kezében. A szobor felállításáról 1945 januárjában döntöttek.

Az emlékmű az eredeti tervek szerint csak nyolcméteres lett volna, és a Horváth kertben kapott volna helyet, Kliment Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke viszont úgy rendelkezett, hogy a szobor legyen negyvenméteres és a Gellért hegy csúcsán álljon.

A marsall személyesen választotta ki Kisfaludi Stróbl Zsigmondot a szobor megalkotására, és mivel a művésznek rohamtempóban kellett dolgoznia, állítólag minden anyagot beépített a szoborba, amit csak lehetett.

Az 1947. április negyedikén felavatott szobor mellé került több kisebb alkotás is. Balján a híres Fáklyavivő, jobbján a Zsarnokölő, elölről egy géppisztolyos szovjet katona, hátulról pedig egy kisebb katona szobra állt. Ez utóbbit az 1956-os forradalomban ledöntötték.

Egyedül a hölgy maradhatott

1989 után vita indult a szoborról, többen úgy vélték, hogy az a szocialista rendszer jelképe, ezért el kell távolítani. Kompromisszumos megoldásként csak a kisebb szobrokat vitték el, a pálmaágat tartó nőalak a helyén maradhatott.

A talapzaton lévő feliratot azonban átjavították, így a szobor rendszerváltozás óta azoknak állít emléket, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért és függetlenségéért.

A Szabadság szobor akkor szabadult meg véglegesen kommunista "emlékeitől", amikor 1992 nyarán egy képzőművész egy óriáslepellel takarta le, és így néhány napig a kommunizmus kísértetét jelképezte. Sokak szerint az új leleplezés volt a szobor megtisztulása.