Boldog újévet kívánok mindenkinek!

Tisztelt Honfitársaim! Nehéz évet hagytunk magunk mögött, és nehéz év áll előttünk. Mégis azt kívánom, legyen mindnyájunknak boldog az új esztendő.

A tavalyi év sok mindent felszínre hozott. A tapasztalatok keserűek voltak, de lehetőséget kínálnak helyzetünk tisztázására. A választások után mindenki megtudta, hogy az állam nem képes jóléti szolgáltatásait fenntartani. A szigorítás elkerülhetetlen.

Ám azt a tanulságot is le kell vonni, hogy a politika sem maradhat változatlan. A történtek figyelmeztettek arra, hogy a politikának is vannak erkölcsi korlátai.

Első pillantásra úgy tűnhet, minden maradt a régiben. A társadalmat uraló pártpolitikai megosztottság az ország egyik legsúlyosabb gondjává vált. Ebben a közegben nehéz a történteket tárgyszerűen értelmezni. Szinte lehetetlen a mindenkit érintő politikai kérdéseket tisztázni. Nem folyhat valódi vita még szakmai ügyekben sem. Lehet-e ilyen körülmények között változást várni, és remélni, hogy mégiscsak lehet más a politika? Hogy nem csak a pártok, a politikusok pillanatnyi hatalmi érdekei, hanem a hosszabb távú szempontok, az autonóm vélemények is szóhoz jutnak a politikában?Igenis, lehet más a politika. A megrázkódtatás után helyre kell állítani a közbizalmat. Ez nem épülhet a mesterségesen szított és fenntartott megosztottságra. A bizalom alapja a kölcsönösség, a kölcsönös megbecsülés a politika és a társadalom között. Úgy is mondhatom, az elvárások egyensúlya. Mit vár el polgáraitól az állam, amely megszorításokra kényszerül? És mit vár el az emberektől a felelős kormány? Bizony, a kormány elvárja a belátást, sőt, az együttműködést. Emelkedettséget kér, felelős állampolgári magatartást. Azt, hogy az emberek saját közvetlen érdekeiken, életszínvonaluk romlásán emelkedjenek felül, hozzanak áldozatot az ország érdekében.

De hiszen akkor a választópolgár is hasonló emelkedettséget követelhet meg a pártoktól, az Országgyűléstől, a kormánytól. Nem az adok-kapok politikai színházat, hanem komolyságot és odafigyelést. Partneri viszonyt, és tiszteletet. A választópolgár ugyanis nem puszta eszköz a hatalom megszerzésére, hanem a hatalom forrása.

És amikor a polgár erkölcsi emelkedettséget követel a politikától, egyben részvételi igényét is megerősíti. Ennek pedig alapfeltétele a tájékozottság. Mindenekelőtt világosan látnunk kell, mik a célok, milyen út vezet oda, mi a menetrend, és mik az alternatívák. Ehhez a szakmák és civil szerveződések véleményét is érdemben mérlegelni kell.

A közbizalom felépülése azért sem lehetetlen, mert a pártpolitikai megosztottság - amely ma oly sok embert elvakít - mégsem gyökerezik mélyen. Felmérések bizonyítják, hogy honfitársaink az életüket vezérlő, a tartásukat adó értékekről egyformán vélekednek, tekintet nélkül arra, hogy egyébként jobb- vagy baloldalinak tartják-e magukat. Jobb- és baloldaliak, a kormánypártiak és az ellenzékiek közül ugyanannyian - méghozzá sokan - tartják fontosnak a családot, a gyermekvállalást, a gyermekek jó neveltetését és a biztonságot. Mindkét oldalról hajszálra ugyanannyian büszkék arra, hogy magyarok. Ugyanígy egyöntetűen vallják az alapvető erkölcsi értékeket is.

Ez pedig azt jelenti, hogy az ország alapjában véve egységes, hiszen életcéljaink közös értékeken alapulnak, ugyanazt értjük jón és rosszon. És ha így a leglényegesebb dolgokban egy nyelvet beszélünk, meg kell, hogy értsük egymást az ország dolgaiban is.Egy közösség vagyunk az országon belül, de egy közösséget alkot a magyar nemzet egésze is. A mai naptól Románia az Európai Unió tagja lett. Így a magyar nemzet túlnyomó része - több mint 12 millióan - immár ugyanazon közös politikai, gazdasági és jogi térség része. De természetesen a most még kívül maradt félmillió magyarral is valljuk a közösséget, és azokkal is, akik szerte a világban megtartják magyarságukat.

Az unió hatalmas teret nyit, amelyben különböző nemzetek élnek együtt, hol éles nyelvi és kulturális határokkal, hol egymásba ékelődve, hol vegyesen. Egy ilyen nyitott térben nyitott szívvel kell lennünk egymás iránt, ismerve és megértve a másik nemzet fiait. Minden magyar szeretheti a Kárpát medence egészét, minden tájat, ahová történelme és kultúrája köti. És hasonlóan érezhet az összes itt élő nép.

Közös értékeinkhez hozzátartozik a szolidaritás a szegényekkel. Az állam ugyan visszavonulhat, de a szegénység ott marad. Ezért a szociális felelősség intézményeinek át kell rendeződnie. Méltányos, hogy azok, akik a rendszer előnyeit élvezik, abból gazdagodtak meg, támogassák ugyanazon rendszer elesetteit. Gondoljuk meg, a világ jövőjét is az határozza meg, képesek lesznek-e a gazdag országok méltányosan viselkedni a világ nélkülöző részével.

Közös értékeink között mindenki első helyen említi a családot és gyermekeket. Forduljunk a gyermekek felé! Õk gazdagítanak minket a reménnyel. Értük érdemes áldozatot vállalni. Holnap ők lesznek Magyarország.

Ezért most, amikor megismételem minden magyarhoz, és az ország minden lakosához intézett újévi jókívánságaimat, külön is sok örömöt és sok erőt kívánok a szülőknek, a családoknak!