Nagy ölelkezés, pátoszos szavak – eme külsőségek közt állt ki Ursula von der Leyen az elképzelés mellett, hogy a távoli Kanada az Európai Unió társult tagjává váljon. Az Európai Bizottság főnöke az amerikai mintára, az Unió állapotáról elmondott beszédében nyitotta ki az ajtót Ottawa előtt azzal a megjegyzéssel, hogy

ez nem „bárki ellen irányuló partnerség”,

azaz nem az Egyesült Államok ellen irányuló ötlet.

Donald Trump – aki az elmúlt hónapokban látványosan veszekedett Kanadával és az Európai Parlament ülésén felszólaló Mark Carney miniszterelnökkel – viszont ellenségesnek nevezte a lépést, és az európai kereskedelmi kapcsolatok korlátozásával fenyegetőzött.

A kanadai kormányfő volt az, aki korábban felvetette a társult tagság ötletét. Az európaiak meghívását pedig úgy kommentálta, hogy a szövetség egyfajta „fáklya, iránymutató példa lehet a demokráciák számára”. A The Financial Timesnak pedig arról beszélt, hogy az Európai Uniónak mélyítenie kellene gazdasági szövetségét Kanadával. A lapnak ugyanakkor öt uniós diplomata azt mondta: a tagállamok fővárosai egyelőre hűvösen fogadják az ötletet.

Egyikük szavai szerint „mindenki szereti a kanadaiakat, de az uniós országok realisták abban, hogy mi lehetséges és mi nem”. Egy másik úgy fogalmazott: „Kanadával ugyan valóban közelebb szeretnének kerülni egymáshoz, de amikor kereskedelmi előnyökről és kedvezményes piacra jutásról van szó, már óvatosabbak vagyunk”.

Mark Carney januárban a davosi Világgazdasági Fórumon használta először a középhatalmak kifejezést. Szerinte ezeknek az országoknak össze kell fogniuk, hogy

nagyobb ellenállást tudjanak tanúsítani a szuperhatalmak, az Egyesült Államok és Kína nyomásával szemben.

Viszont az uniós nagykövetek múlt heti egyeztetésén a lap információi szerint az is elhangzott, hogy az Európai Unió nem tekinti magát középhatalomnak, ezért a jóval kisebb Kanada nem számíthat különleges bánásmódra.

Milyen téren lehet akkor szorosabb a viszony? A legkézenfekvőbb a már létező szabadkereskedelmi megállapodás lehet. A Kanada és az EU között 2017-ben létrejött CETA-megállapodást azonban tíz tagállam, köztük Franciaország és Olaszország még mindig nem ratifikálta egészében.

A megállapodás nagy része ettől függetlenül ideiglenesen már érvényben van: így a vámcsökkentések, a vámeljárások és az áruk, illetve szolgáltatások piacra jutásának szabályai. Carney most már elsősorban azt szeretné, hogy a tíz ország véglegesítse a ratifikációt. Az EU-ban azonban a különböző választások miatt bizonytalan az időzítés.

Marha, papíron

A szorosabb gazdasági kapcsolatot az eltérő szabályozás is akadályozza – jegyzi meg az FT. Kanada például a CETA alapján kedvezményes kvótával exportálhatna marhahúst az EU-ba, de ténylegesen nem szállít, mert

a kanadai állattenyésztésben növekedési hormonokat is használnak, amelyeket az Európai Unió tilt.

Közben Brüsszel azt szeretné, hogy Ottawa csökkentse egyebek mellett az európai acélra kivetett vámokat, és enyhítse a kanadai termékeket előnyben részesítő „Vásárolj kanadait” szabályokat.

Kanada viszont ellenzi az uniós „Made in Europe” cimkét és egyes környezetvédelmi szabályokat, amelyek megdrágíthatják a kanadai fa- és alumíniumexportot.

A két fél egy digitális kereskedelmi megállapodáson is dolgozik, amelyet a tervek szerint az október végén Montrealban rendezendő EU–Kanada csúcstalálkozóig szeretnének lezárni.

A diplomáciai egyeztetések alapján tehát az EU kész szorosabbra fűzni kapcsolatait Kanadával, különösen a hadiipar és a kritikus ásványkincsek kitermelése terén.

Kanada sem 100 százalékos

Magában Kanadában is vannak az ötletnek bírálói. Az ellenzéki konzervatív erő egyelőre olyan alapon támadja az ötletet, mintha Kanada majdani teljes jogú EU-tagként szuverenitása korlátozására, az EU-ba befizetendő hozzájárulásokra és a bevándorlási szabályok lazítására készülne. Emellett a kormánynak parlamenti jóváhagyást kéne kérnie a lépés előtt.

A zavart természetesen fokozza, hogy Kanada lenne az EU első társult tagja úgy, hogy ez a kategória még nem is létezik. Mégis, sokaknak úgy tűnik, Ottawa gyorsabban közeledhetne Brüsszelhez, mint a tagságra már hosszú évek óta váró nyugat-balkáni államok, Moldova és Grúzia, vagy az egyes tagállamok által gyorsított felvétellel kecsegtetett Ukrajna.