„Az volt az első benyomásom, hogy egy hihetetlen súlyos csapásokat elviselt ember, aki az egyik lábát, meg az egyik szemét elveszítette, micsoda hihetetlen humorral és kedvességgel bír” – kezdte a visszaemlékezést Földes László.

Mint mondta,

ez volt az első benyomása, nem az, hogy meg van keseredve, hanem inkább örül a zenének, az új barátoknak, ugyanis akkor került a Hobo Blues Band közelébe. Akkor még nem is volt zenekari tag, de hihetetlen humora volt az összes együttlétüknek.

Kifejtette: Deák Bill Gyula tudomása szerint egész életében Kőbányán élt, a Pongráctelepen, vagy annak a közelében, ahol Póka Egon is lakott.

„Mivel ők ismerték egymást, és a Bill már akkor több zenekarban is énekelt, megcsináltuk a Hobo Blues Bandet, és a Pókának eszébe jutott, hogy lehívjuk őt, hogy vendégként lépjen föl velünk. És amikor nem engedte az Országos Rendező Iroda, hogy velünk jöjjön egy 1979-es turnéra, bejelentettük a zenekarba, és így tag lett. Elhatároztuk, hogy addig segítjük őt, amíg a saját útját meg nem találja” – fejtette ki Földes László.

Mint a zenész elmondta: Deák Bill a zenekarral töltött öt évet, és ezalatt énekelt egy csomó Hobo Blues Band-lemezen. Hozzátette: írtak neki egy szólólemezt, a Rossz vért, aztán később még egyet, amikor már nem volt a zenekar tagja de tulajdonképpen a 2010-es évek végéig együtt játszottak, függetlenül attól, hogy nem voltak egy zenekarban.

Földes László kiemelte: nemhogy a magyar zeneiparban, de a világon se nagyon van olyan, mint ő.

„Egy olyan erő lépett fel az ő személyében a színpadra, ami akkor nem volt szokványos, szinte egyáltalán nem volt a magyar zenei iparban hozzá hasonló.”

„A dologban az volt az elementáris, hogy a hátrányai ellenére óriási energia volt benne, másrészt a hangi adottságai is kiválóak voltak. Ráadásul olyan dalokat írtunk neki, amelyek pontosan illettek hozzá, hiszen teljesen ismertem a gondolatvilágát” – hangsúlyozta Földes László.

Hobo arról is beszélt, hogy vannak-e követői annak, amit Deák Bill Gyula, illetve ők csináltak.

„Annak a dolognak, amit együtt, illetve külön-külön is csinálunk, annak lassan vége van. Azt az utat, amit ő bejárt, azt senki nem követi. Egy nagyon nehéz, rögös út, ráadásul ő nem volt dalszerző, nem tudott szövegeket írni, ezért ki volt szolgáltatva másoknak. Amikor kikerült a Hobo Blues Bandből, a dalai megmaradtak, de

azt az utat, amit ő bejárt, azt nem fogják folytatni. Nincs is ilyen típusú ember.

Van, aki az éneklési stílusát meg tudja tanulni, vagy kedvesen visszaemlékszik rá, és az ő stílusában énekel, de igazából azt, amit ő csinált, nem tudják folytatni, mert egy olyan dolgot képvisel a saját személyében, függetlenül attól, hogy nem volt alkotó, csak előadó, amihez fogható a világon nem nagyon van” – hangsúlyozta Földes László, Hobo.

A cikk Pintér Dániel interjúja alapján készült.