A 70-es évek baloldalibb munkáspárti politikájához visszatérni vágyó új brit kormányfő érkezését a vártnál elnézőbb szavakkal fogadta a Fehér Ház. Azt viszont már nem, hogy Andy Burnham választása a külügyi tárca élére egy olyan politikus, aki korábban hevesen támadta Donald Trumpot.

A brit Foreign Office új főnöke ugyanis a Munkáspárt egykori vezetője, és egészen idáig a klímapolitikát doktríner módon értelmező környezetvédelmi miniszter, Ed Miliband lett. Ezzel bátyja, David nyomdokaiba lépett, aki 2008-ban állt a brit diplomácia élén. Bár őt karizmatikusabbnak tartották, az akkori, orosz–grúz háború után gyorsan távozott és a jótékonysági szektorban helyezkedett el.

Az öccs külügyi posztra történő átmozgatása után a Fehér Ház „súlyos aggdolamának” adott hangot, megjegyezve, hogy Donald Trump nem felejti el a neki címzett kemény megjegyzéseit. Burnham kormányfőt pedig figyelmeztették, hogy „komoly diplomáciai javítómunka” elé néz az Egyesült Államokban.

Ed Miliband, aki ellenzékben vezette a Munkáspártot, annak idején „rasszista, bevallottan tapizós nőgyűlölőnek” titulálta Trumpot.

„Mindent meg kell tennünk itthon és külföldön a trumpizmus ellen. Sötét napok ezek Amerikának és a világnak” – volt egy másik megjegyzése. Egy további pedig: „Trump lejjebb engedte a lécet az idiotizmus esetében”, majd ezek után megjelent az Állítsátok meg Trumpot elnevezésű londoni tüntetésen. Bírálta továbbá az amerikai elnök „Oroszország iránti roppant sajátos hozzáállását”.

„Valódi haragot okozott a kinevezése” – mondta egy, az elnökhöz közeli forrás az Independentnek. Trump sem fogta vissza magát: a nulla emisszió harcosaként Miliband blokkolta, hogy Nagy-Britannia továbbra is kiaknázza az északi-tengeri olaj- és gázmezőit – annak ellenére, hogy ez egyfajta energetikai önállóságot adhat. „Nettó zérós fanatikus” – volt a megjegyzés Washingtonból. Érdekes módon új kormányfőként, Burnham Miliband felfelé buktatásával utat nyitott a lelőhelyek kiaknázása előtt.

Egy további amerikai forrás arról beszélt Miliband kapcsán, hogy „már nem veszik komolyan az Egyesült Királyságot, mert ő volt az a militáns, aki nemet mondott a saját kitermelésre, de nem zavarta, hogy az országa az Északi-tengeren kitermelő Norvégiától vásárol fosszilis energiahordozót”.

Steve Bannon, az első Trump-kormányzat szókimondó ideológusa szerint

hiába jeleztek Washingtonból: nem kéne „a vörös pelenkás csecsemőt kinevezni, mert ártani fog a különleges kapcsolatnak, Burnham mégis kinevezte ezt a balféket”.

Londonban úgy tartják, hogy Miliband azért lett külügyminiszter, mert a párt jobbszárnya nyomására Burnham végül elállt attól, hogy neki adja a második legerősebb posztot, a pénzügyi tárcát.

A brit diplomácia új vezetője viszont úgy tűnik nem tudja elengedni a klímavédelmi csontot: az Independent szerint a klímacélok mentén meg akarja reformálni a külügyi tárcát és helyreállítani a korábbi politikát, hogy a brit GPD közel egy százalékát külföldi segélyezésre költik.

Miliband, aki gyerekként sokáig élt Bostonban, majd a Harvardon tanított és imádja a baseballt az állítja: nagyon szereti az Egyesült Államokat. A bírálatokat elhárító hangok szerint az egyik korábbi külügyminiszter, David Lammy szintén mondott kemény dolgokat Trumpról, de aztán már együtt pecázott J. D. Vance alelnökkel.