Kolumbiában és Venezuelában is földrengések pusztítanak manapság, az időbeni és látszólagos földrajzi közelség ellenére viszont a két ország egy-egy tragédiájának nincs köze egymáshoz, mivel geológiailag más adottságaik vannak; a földrengések tehát különböző helyszíneken és okokból pattantak ki.

Mint Harangi Szabolcs geológus, vulkanológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára az InfoRádióban elmondta, a legfrissebb, kolumbiai az idei évben már a tizedik, 7-es magnitúdójúnál erősebb földrengés volt, ami még az „átlagba belefér”, mert 10-15 ilyen van évente, igaz, még alig múlt el az év fele.

„Kolumbiában egy olyan földrengés történt, amely nagy, több mint 100 kilométeres mélységben pattant ki. Ennek a következménye kettős volt: egyrészt nagy területen lehetett érezni, másrészt azért nem volt akkora nagy hatása, mint ha ez közelebb történt volna, mint akár Venezuelában. A kolumbiai nagyon másfajta földrengés volt” – vázolta a tudós.

Hogy sokan halnak meg egy-egy földrengésben, annak egyik kulcsfontosságú oka, hogy milyen az adott helyen a népsűrűség, illetve az, hogy a rengésekre az épületeketet mennyire készítik fel, Kolumbiában ez említése szerint korátozottan volt jellemző; „az egyetlen védekezési lehetőség a földrengésekkel szemben, az az, hogy azonosítani kell a valószínű előfordulási helyeket. Ehhez kell a geológia, kell a geofizika, másrészről pedig úgy építkezni, hogy az ellenálljon az ilyen földrengéseknek”.

Mint magyarázta, Kolumbia területén olyan kőzetalábukás történik, amely meglehetősen különleges helyzetet ad; mindannyian emlékezhetünk iskolai tanulmányainkból, mi történik, amikor a csendes-óceáni kőzetlemez a dél-amerikai szárazföldi alá bukik, ez hozta egyébként létre fiatal lánchegységként magát az Andokot is, amely Dél-Amerika nyugati partján végighúzódik északról délre. A kőzetlemezek egymás melletti mozgása, összefeszülése okoz földrengést, vulkánkitörést egyaránt, akár 100 kilométeres mélységből is.

A venezuelai helyszín nem ilyen, Dél-Amerika északi partján fekszik, ott a karabi térség lemeztektonikai helyzetéhez kapcsolható mozgás történt, az egyik eseményből nem következik tehát a másik, nincs összefüggés sem.

Sokkal közelebb!

Van viszont tanulság bőven, mivel a tudósok geológiai, geofizikai ismereteik birtokában és szeizmológiai észlelések alapján világszerte vizsgálják a konkrét eseményeket, az adott helyszínekre vonatkozó specifikumokat, az ezekből kiadódó statisztikákat, és készítenek ezek alapján rizikóelemzést.

E mentén mutatott rá arra, hogy nagy mélységből érkező földrengésekre van közelmúltbeli példa a Kárpátokban is, Románia területén, a Kárpát-kanyarban, Vrancea térségében, ahol 4,5-ös magnitúdót jegyeztek fel 140 kilométeres mélységből érkező rengésnél.

„Na most, itt 1977-ben volt egy olyan földrengés, amely Bukarestet nagyon-nagyon keményen érintette. A '80-as években is volt, és statisztikailag azt látjuk a földrengések mintázatából, hogy

a közeljövőben is valószínűsíthető egy hasonló földrengés. Mit lehet ilyenkor tenni? Fel kell készülni rá, román kollégák ezt nagyon komolyan is veszik, és próbálják felkészíteni a lakosságot és a döntéshozókat is, hogy ilyen lehet,

át kell nézni, hogy az épületek mennyire ellenállók, és a lakosság is tudja azt, hogy mit kell csinálni” – mutatott rá.

30 másodperc az élet

A XXI. század óriási eredményének tartja a földrengés elleni védekezés szempontjából a korai előrejelzést, ami azt jelenti, hogy a földrengések különböző rengéshullámai alapján már lehet látni az első, még nem pusztító hullámot, amely alapján applikációs és SMS-értesítés küldhető ki, így legalább egy 30-60 másodperces esély van az élet megvédésére a lakosságnak. Fél perc pedig nagyon sok mindenre elég lehet, ha az emberek felkészültek, Harangi Szabolcs szerint. Ilyen korai figyelmeztetési rendszerek működnek Kaliforniában, Japánban és Tajvanon is, egyre több helyen.

A cikk Kántor Viola interjúja alapján készült.