37 évesen Jason Arday szociológiaoktató volt a Cambridge-i Egyetem legfiatalabb fekete professzora, akit a diverzitás-politika sikersztorijaként próbáltak beállítani. A történetét tovább polírozták az olyan állítások, hogy csak 18 éves korában tanult meg olvasni vagy hogy hat nap alatt futott le 600 mérföldet, és így, egyedül gyűjtött össze öt és félmillió fontot egy jótékonysági szervezetnek.

Ám, azután, hogy a The Telegraph nevű konzervatív lap elkezdte ellenőrizni állításait, a kártyavár összeomlott és Arday – múlt heti lemondása után – most törölte memoárja bemutató turnéját. Ezzel lehet, hogy jót tett magának. Az újság ugyanis azt is kiderítette, hogy önéletrajzában állította, hogy egy soha ki nem adott könyvet publikált – ami ebből igaz volt, hogy a kiadó beszállt a projektbe, de később elállt tőle.

Azt, hogy a Telegraph nemcsak a fairness jegyében kezdett el kutakodni az oktató után, nehéz lenne letagadnia: a lap rendszeresen bírálja az úgynevezett DEI, azaz diverzitás, egyenlőség, inkluzivitás politikát, amely a kritikusok szerint előnyben részesíti a „megfelelő” identitás-beli jellemzőkkel rendelkezőket akiket nem a szakértelem és rátermettség alapján helyeznek pozícióba. Eme jellemzők lehetnek az illető neme, bőrszíne, szexuális orientáltsága – miközben a DEI komplett, jól fizető munkaköröket hozott létre.

Arday professzor a baloldali média és kommentátorok szerint áldozat és akkora figyelem irányult rá, amit nem kapott volna meg, ha más a bőrszíne. A rendőrség egy ponton leállította az utána nyomozó újságírót. A konzervatív lapok szerint Ardayt a diverzitás-politika reklámarcává akarták tenni..

A Telegraph kutakodása nyomán napvilágra került Arday egyetemi szakdolgozata, amelyben több, mint 100 passzus kísértetiesen hasonlít egy másik diák diplomamunkájára. Majd az, hogy több egyetem cáfolta az állítását, hogy vendégprofesszor lett volna náluk. Arday állítja: csak 11 éves korában tanult meg beszélni, az írást pedig már 18 évesen sajátította el – ezt állítólagos autizmusával magyarázta. További állítása volt, hogy 30 nap alatt 35 maratont futott le. Így állt össze a narratíva, hogy „eltökéltsége és szorgalma, hátrányos helyzete ellenére és a széllel szemben is sikerre vitte”.

Ezen kapva kapott a kiválasztásáért és kinevezéséért felelős Cambridge-i testület – miközben a bizottságban két olyan külsős tag foglalt helyet, akik a „fehérek átneveléséről” és az brit és amerikai egyetemeken tapasztalható „neoliberális fehérségről” értekeztek. Maga Arday úgy mondott le a múlt héten, hogy nem ismert el semmit, és közölte: a szűnni nem akaró vizsgálódás miatt távozik a posztjáról. Előtte azzal védekezett a plágiumvádakkal szemben, hogy az autizmusa és a fejlődési zavarai miatt az agya elsősorban utánzással dolgozza fel a nyelvet. Azaz, a szövegmásolás nem csalás, hanem egy tudatalatti, a neurondiverzitásából fakadó túlélési mechanizmus. Az egyetem a sokasodó vádak nyomán végül vizsgálatot indított, miközben egyes diákok panaszt emeltek, azzal, hogy oktatójuk személye leértékelhette az egyetemi munkájukat.

A progresszív brit baloldalon azonban még mindig vannak, akik harcosan védik, azt állítva: kettős mércét alkalmaztak ellene, besározták és hogy az egész arra volt jó, hogy elvegyék a kisebbségekhez tartozók egyetemi oktatói ambícióit.